1. Fejezet!
Végre vége!
Victoria
Csak a mai napot éljem túl. –motyogtam magamba a folyosón,
miközben néztem ki az ablakon, és csak az járt a fejembe, hogy vajon a
többieknek, hogy megy, vagy már esetleg készen vannak. Bárcsak én is kész
lennék már, de még sajna van két ember előttem, aki ugyan úgy a szóbelire vár!
Fasza.
- Minden rendben?- fordulok a hang után, mikor észreveszem,
hogy Sara az, aki most jött ki a szóbeliről.
- Hogy ment a vizsga?- kérdeztem tőle, a kérdésére viszont
nem válaszoltam, Tudja, hogy mennyire izgulok, és azt is, hogy az ilyen
kérdéseket nagyon utálom.
- Jól ment, sikerült!- válaszolta, miközben megfogta a két
vállam. –Ne aggódj neked is sikerülni fog, hisz te vagy a legjobb az egész
suliba! Szorítok. – láttam az arcán, hogy komolyan gondolta, és ez nagyon jól
esett, főleg, hogy bízik benne. Beültünk abba a terembe, ahol nekünk van
felállítva az ételek és itt vártak azok aki, még nem kerültek sorra, vagy
esetleg már rég túl volt rajta. Most csak az osztály harmada volt. Egy napra
így is sokan vagyunk itt. Már nyolc óta itt kell lenni és már mindjárt délután
kettő. Barátnőimnek mondtam, hogy kikapcsolom a telefonom, mert nem szeretem, ha
ilyenkor zaklat valaki. Természetesen ők is megértették, hisz nekik is
vizsgájuk van. Tök jó, hogy egy napon van, így nem kell megvárni egymást a
bulival. Ahw már várom, hogy otthon tudjunk tombolni.
- Már megint elkalandoztál! –bökött oldalba Sara.
- Csak egy kicsit. –motyogtam vissza, mire elmosolyodott.
Tudja, hogy ilyenkor valamit szervezek estére, és ebben a helyzetbe nem is
ellenkezett.
- Te jössz Vicky! Sok sikert! –mondta egy idős alak, biztos
ő az, akit a többiek meséltek. Tényleg ijesztő a nő. Ha rá nézel, minden ki
megy a fejedből.
Hamar végeztem odabent, és amikor kijöttem, akkor fogtam fel
igazán, hogy csak túlgörcsöltem rá. A tanárok nagyon megdicsértek, már az
osztályfőnök oda jött és megsúgta, hogy ezt is várta tőlem. Aranyos. Bár kicsit
ijesztő volt. Főleg, hogy férfi a tanárom és vagy egy fejjel magasabb nálam.
Pedig magas vagyok, vagyis azt hiszem. Ahogy végeztem én is, már mindenki a mi
kis termünkbe várt, ahol elmondták, hogy mindenki nagyon ügyes volt, majd a
harmadik napon kell, megjeleni, amikor átvesszük, a bizonyítványt, meg
megkértek mindenkit, hogy ne másnaposan jöjjön a bizonyítványosztásra, amire
mindenki csak nevetett. Komolyan gondolták, hogy nem fogjuk megünnepelni? Az első napon csak a legjobb tanulók voltak az
osztályba, csak amiatt, hogy minél hamarabb túl legyenek rajta,. És én ezért
mindig is tanultam. Ugyan úgy, mint Sara. Nem mondtatnám a legjobb barátnőmnek,
de mindig ő vele voltam el a legjobban. Főleg, mikor idekerülte, ő volt az
egyetlen, aki a kezdetektől fogva meg akart ismerni. Amolyan sulis barát. De ezért imádtam. És ő
is engem.
Ahogy véget ért az egész, már rohantam is lefele és ültem be
a az gyönyörű kocsimba, abba amelyiket kínkeservesen, de megtudtam venni! Meg
korra bulit csaptunk, hogy végre nekem is van kocsim, és nem Rebacanak vagy
Candynek kelett kocsikáztatnia. Nagyon örültek neki, mikor megtudták, hogy nekem is van
kocsim. Akármikor bele üllők a kocsiba, mindig ez jut az eszembe. De ennek már
vége, főleg, hogy ki kerültem a suliból, és most már nem diákmunkából kell
megélnem. A gondolkozást megtörve beindítottam a kocsit, és elkezdtem az iskola
parkolójából tolatni ki az útra. Körülbelül húsz percre van a házunk ahova
költöztünk vagy 5 éve. Úristen, de telik az idő. Mintha most lett volna az,
hogy beköltöztünk és mértük fel a terepet! Ugyan egy nagyon drága helyre költöztünk, de összedobtuk rá a pénzünket, mert tudtuk, hogy ott legalább
csendesebb és nyugodtabb a környék. Nagyon kedves szomszédjaink vannak, aminek
nagyon örülünk, hisz sokszor szoktunk partikat tartani, és még egyszer sem
hívták ránk a rendőröket. Bár volt egy olyan eset, mikor csak azért akarták,
mert nem voltak meghívva. Azon nagyon meglepődtünk, Imádjuk, hogy a szomszédok
velünk egy korosztály, vagy alig pár évvel idősebb. Tökéletes környéket fogtunk
ki az biztos. Szeretek elgondolkodni, főleg ha egyedül vagyok. Mint ahogy most
is. Már csak azt vettem észre, hogy kétsaroknyira van a házunk. Kíváncsi
vagyok, hogy ki ért haza a leghamarabb. Remélem, megint nem én vagyok az
utolsó. Nem szeretek az lenni. Mindig kigúnyolnak.
„- Már megint hol voltál? Csak nem a pasidnál voltál?”
–mindig ezt kapom meg. Szeretek szingli lenni. Bár nem mintha ők nem azok
lenének, de erre mindig csak azt kapom, hogy ők legalább nem érnek későn haza.
Mind egy, most máshogy lesz!
Épp fordulok a garázs elé, mikor észreveszem, hogy nagyon
nagy csönd van a mi házunknál. Akkor tényleg én értem haza legelőször? Hogy
lehet? Most legszívesebben felhívnám őket, hogy rendben vannak-e, de
megállapodtunk, hogy csak akkor beszélünk, ha mindenki haza ér, és aki
legelőször ér haza, az akkor se foglya a többit felhívni, ha aggodalmaskodik.
Na, és nekem ilyenkor kell hamar haza érnem. Hogy fogom én ezt kibírni? Lefoglalom magam valamivel. Nyitom az ajtót,
és csodák csodájára senki sem ugrik elől, hogy tá-dám te vagy az utolsó.
Gyorsan felrohanok, a szobámba előkotorok a szekrényemből egy ruhát, ami sokkal
itthonibb, mint az ünneplő, és egyből a fürdőnek veszem maga. Ahogy lefürödtem
és átöltöztem, sokkal frissebbek éreztem magam és kész arra, hogy a partira
elkészítsek mindent. Ahogy lementem egyből bekapcsoltam a hí-fit és
bömböltettem a zenét, és kezdtem a nappalit átigazítani a parti hangulatára
Rebeca
Mindjárt én kerülök sorrá és végzek! Végre, már azt hittem,
hogy sose fogok végezni, sőt, hogy előttem lefújják az egészet, és azt mondják,
lehet haza menni. Nem, nem azt nem tehetik meg velem! Főleg velem. Bár most nem
ezen kéne aggódnom, de én nem vagyok olyan, mint a többi osztálytársam. Nem
tudom, mit lehet egy ilyen szakon ennyit izgulni. Ha valaki normális rendező
akar lenni, annak az első szabálya, hogy nem kell izgulnia! Ezt tanultuk, még
az első órán. Már akkor néhány embernek ki kellett volna lépnie. Ha nem az ő
szakmája, akkor minek van itt. Nem is értem az ilyen embereket. A két kezemen
meg tudnám számolni, hogy erre a szakmára ki az alkalmas az osztályba. Az egyik az én lennék, hát igen amolyan egóm
mindig elő jön ilyenkor, és emiatt mindig azt mondják, hogy olyan vagyok, mint
Johnny Depp. Hát nem is tudom, de az minden esetre imádom, és ő miatta akartam
rendező lenni. Ami már csak egy papír választ el. A másik illető a legjobb
haverom az Thomas. Csak én Tomozom az egész osztályba. Imádom a fejét. Belőle
nem csak rendezőt tudnék elképzelni, hanem kritikust is. Most pont ő van bent a „tárgyaló” terembe,
azután én következek és mehetek haza!
- Mindjárt te jössz! –szólított fel egy nő. Aki
tulajdonképpen a tanárom volt. – Nem izgulsz?- tette fel a kérdést mire nekem
egy igen roppant kicsi válasz jött rá.- Nem!
- Te aztán igazi rendező alkat vagy, de ezt mindig is
mondtam neked. Bár a külsődön nem ez mutatkozik meg, de belül teljesen egy
rendező alkat bújik el. –Na, ettől egy kicsit meglepődtem, de mint mindig
reflexszerű válaszom van, és most is így tettem. Főleg, hogy alig ismer. –majd
kinövöm, ha kinövöm. – és nem is kellett tovább társalognom vele, mert már
hívtak is, hogy én következek, mikor Tom jött ki az ajtón akkor mentem be és
még pár szót tudtunk váltani.
- Hogy sikerült? – tettem fel neki, mire rájöttem, hogy ezt
hiába kérdezem tőle, ebbe a helyzetben csak bólogatni fog, de nem.
- Jól ment, és nyugi neked is fog! – válaszolta, mire
bólintottam egyet és mentem be abba a bizonyos „tárgyaló” terembe.
Még ugyan hamar végeztem, ahhoz képest, hogy a tanári kar
végig röhögte az előadásom, és nem azért, mert nagyon rosszra sikerül, sőt
egyenesen úgy jöttem ki, hogy már azt mondták, hogy menjek, mert ez már rég
100%-os lett. Pedig még tudtam volna mondani néhány dolgot, de ráhagytam, mert
már haza akartam menni. Ugyan nem mehettem még, mert még volt két ember utánam,
és azután még egy megbeszélés lesz és utána egy órán belül meg is kapjuk a
bizonyítványt. Nem sokan vagyunk az osztályba, sőt inkább csoportnak mondanám,
így egy nap alatt túl vagyunk rajta. Azután mehetünk haza! Olyan bulit csapunk, hogy az egész ház
zengeni fog. Ahogy kijöttem, a teremből egyből jött Tom oda hozzám, döbbent
arccal, mint aki rossz híreket kapott volna.
- Mi történt odabent??? – kérdezte hirtelen és közbe
megfogta a vállam és átölelt.
– Úristen minden rendben?- és tette fel a következő kérdést,
amit nem értettem.
- Nem tudom, hogy miről beszél. – válaszoltam mire csak
megdöbbent arcot vágott és kezdte sorolni.
- Hát csak annyi, hogy hallottuk, hogy nevetnek a tanárok,
én nem tudjuk, hogy miért, Attól féltem, hogy valami hülyeséget mondtál, vagy
nem tudom. Ugye tényleg nem csináltál hülyeséget?- tette fel a kérdést, amire
én nevetésbe kezdtem, amit ő már főképpen nem értett.
Most mi van? Valami rosszat mondtam?- szegény már nagyon meg
volt lepődve, de meg kellett várnia, míg ki nevettem magam, mert ezt nem lehet
kibírni, hogy ne nevessek.
- Semmi, semmi baj nem volt, és csak a megszokott volt.
Nagyon tetszett neki, amit mondtam, és a fele után kiküldtek, hogy elég, mert
megvan a 100 pont! Ez volt oda bent, semmi más. - válaszom alatt is alig bírtam
visszafogni magam, hogy ne nevessem el magam, de szerencsére, ahogy a tanár
mondta, van benne annyi erő, hogy a póker arc meglegyen.
- Áhhh, értem. De jó gratulálok. Akkor otthon most biztos
nagy buli lesz?
- Bizony ám!- válaszoltam. – Olyan lányos bulit csapunk,
hogy belezeng az egész utca. Főleg, hogy neki is ma van a vizsga.
- Akkor jó bulizást nektek, és puszilom őket. – válaszolta
- Átadom nekik.
A nagy kibeszélés közben a másik két másik társunk is
végzett és már csak 1 órát kell várni, még megírják a bizonyítványunkat. Éjen!
Az egy óra hamar eltelt és már a kezembe fogtam, Végre. Ez a
sok év, amit a sok éjszakázás volt mind megérte. Mehetek haza. Gyorsan
elköszöntem Tom-tól, úgy hogy megígértettem vele, hogy még találkozzunk, mire
bólintott egyet, és már le is lépett. Én is rohantam lefele a parkolóba, hogy
már a kocsiba legyek és haza tudjak menni, ahol végre levehetem ezt a vackot.
Utálom, mindig is utáltam. Gyorsan
beültem és már tolattam ki, és már nyomtam is a gázt. Most egy kicsit lassabban
mentem, mint a megszokott, mert nem szeretném a mai napot elszúrni egy kis
börtön Ülléssel. A csajok biztos kiakadnának.
10percre lakok a sulitól, de mégis mindig kocsival megyek, Én lakok a
legközelebb, de szeretem, ha a seggem alatt van a kocsi. Az olyan nőies.
Parkolnék be, mikor észrevettem, hogy Vicky fehér BMW-je már
itthon van. Aszta, már végzett is. Mióta itt lakunk ez az első esett, na. Ezt
is meg kell ünnepelni! Hihetetlen. Nyitom az kocsi ajtót és már megyek is az
ajtóhoz. Mivel, tudod, hogy itthon van, elő se veszem a kulcsot. Amikor
beléptem, döbbentem vettem észre, hogy elkezdte pakolni a bútorokat a partihoz,
ahogy szokott lenni. De most egyedül. Ilyen hamar végzett volna?
- Halihó. –köszöntem rá, mire ő felkapta a fejét a bútor
mögül.
- Hát sziaaa – kezdett bele, és rohant hozzám és szó szerint
rám ugrott.
- Sikerüüült Végre! Azt hittem, hogy sose jutok túl rajta.
Ugye neked is sikerült? Mond, hogy tudunk bulizni? – hööh nem is ő lenne,
akinek csak a parti jár a fejébe. Meglátszik, hogy a zenei pályán a helye. Csak
a bulik.
– Igen sikerült, méghozzá 100%-os lett. Ugye milyen ügyes
vagy. –emeltem meg a mellkasom, hogy a büszkeségem még jobban ki tudjam
mutatni. Bár őt, ezt nem hatotta, meg, csak szimplán az kezét ökölbe szorítva
megemelte, és annyit válaszolt: - Ohh Yeah!
- Csak ennyit mondasz? – förmedtem rá – Candy merre van, még
nem érkezett meg? – kérdeztem tőle, amolyan téma váltáskén, mert amúgy is
tudta, hogy én is akarok bulizni, de most inkább átöltözni.
- Még nem érkezett meg. Én voltam az első! Látod, tudok én
ám első lenni is. –most az várta, hogy dicsérjem meg, de nem azért se.
- Okés, akkor én felszaladok, gyorsan letusolok, és
átöltözök, utána, jövök, és segítek tovább pakolni, mire Candy hazajön addigra
kész lesz minden. – a válaszomra csak bólintott és folytatta a munkáját én meg
rohantam az én dolgaimat intézni.
Candida
Ez a nap, amire már nagyon rég óta várok! Végre újra le
tudod zárni egy olyan szakaszt, amivel egy újabb életet tudok kezdeni. Van egy
kis izgalom benne, de valahogy mindig optimista voltam, és ezen a napon sincs
kivétel. Tudom, hogy sikerülni fog, hiszen, sokat tanultam és tudom, hogy menni
fog. Lépkedek fel a lépcsőn, mint aki
nem is foglalkozik az egésszel, de tudom, hogy menni fog. Ahogy lépkedek fel,
érzem, hogy valaki közeledik felém, és ölel át.
- Szia. Te is hamarabb jöttél. – mondta, miközben még mindig
a nyakamon lógott. Szeretem, imádom Vanit, de ezt sose szerettem, mikor
megijesztett.
- Igen, vagyis nem, mert ekkora kellett jönni. – tudtam,
hogy el fogja felejteni, hogy miért is kell hamarabb jönni. Csak azért, hogy
minél hamarabb végezzünk.
- Nem tudod, hogy ki fog kezdeni- tette fel a következő
kérdést, mire én csak mosolyogva közöltem. –Én fogok kezdeni.
- És nem félsz?
- Nyugi, csak egy kicsit izgulok, de ki lehet bírni. Egész
évben tanultam, és tuti, hogy jól fog menni.
- Hát tudom, és sok sikert. – ölelt át és már léptünk is be
a terembe ahol a többiek már várakoztak, hogy a tanár is jelen legyen és
megnyitja a vizsgát.
Tíz perc után már bent is ültem, és egy óra se telt el, de
már kint is voltam. Hamar végeztem és ezt a többieknek is gyanús volt. Hamar
végeztem ennyi. És akkor? Utánam következett Vanessa, akinek sok siker kívántam
és ültem is le a többiekhez, akik bombáztak a kérdésekkel, hogy mit húztam ki,
és hogy sikerült. Elkezdtem sorolni, amire csak bólogattak és gratuláltak. Még
nem jött ki Vanessa, addig ültem és elkezdtem olvasni. Egy tini magazin volt
otthon, amit találtam a nappaliba, valószínű elhoztam, Vickyét. Biztos nem fogja bánni, csak elolvasom. Bár
lehet, hogy nem fogok mindent elolvasni belőle. Főleg, hogy a fő oldalon Justin
Bieber van. Most már tudom, hogy miért szidja mindig a magazint. Már megint ő
van a fő oldalon, mintha olyan sok mindent tett volna az asztalra. Na, mind egy
is. Nézzük, mi van még. Sorba jönnek ki
az új lemez és egyre jobb és jobb. Oké ezt eddig is tudtam. Nézzük a horoszkópot.
Az biztos jobb, mint Justin. „ A mai napod a legjobb, de ne feled ez még semmi
a héthez képest. Tele bulikkal és mellette új arcok jelennek meg. De vigyázz a
kezdett néha nehéz” Hmm, az elő az még hagyján, tényleg jó lesz a mai nap, és a
bulik is stimmelnek, de az utolsó, kizárt lenne, és új barátok, de jó!
- Na, én is végeztem. –ült mellén Vani, és nézegette, hogy
mit is olvasok.
- Ügyes vagy! Látod, nem volt az olyan nehéz. - mondta neki,
miközben megpaskoltam a vállát és neki mutattam az újságot, hogy ne unatkozzon.
- Ezt én is szoktam venni. Imádom ez az újságot. - bökött az
oldalra
- Ez nem az enyém, hanem barátnőmé, csak otthon ezt találtam
elsőként és ezt hoztam el.
- Ja, hidd el, jó magazin, én nagyon imádom. Vágta rá, mire
én odatoltam hozzá, hogy akkor olvassuk ketten.
Mire végeztünk az újsággal addigra mindenki végzett és már
vártuk, hogy kész legyen a bizonyítvány, ami körülbelül tíz perc volt.
- Mindenki ügyes volt gratulálunk. Mindenki átment a
vizsgán. Gratulálunk. Sok sikert a további életbe!- mondta a tanár és már adták
is át.
Húsz perc múlva már el is hagytam az iskola területét.
Imádok a kocsiba ülni, de most valahogy nem akartam több mint fél órát benne
ücsörögni. Én lakok legmesszebb a sulitól és ezt mindig is utáltam. Főleg
akkor, mikor mindig az összes piros lámpát kifogtam. Úgy ahogy most is. Nagyon
jó. Kopogtatom a kormány két piros lámpa között, mikor megláttam az időt
Úristen ilyen késő lenne már. Tuti, hogy én fogok legutoljára haza érni. Most
kivételesen. Taposok bele a gázba és már azon az úton vagyok, amelyik egyenesen
hazavisz és már csak egy kanyar lesz.
Lassan de biztosan haza értem. És hát igen, ahogy gondoltam
én lettem az utolsó. De amint látom, most kivételesen Vicky lett az első. Hogy
lehet? Parkolok le a ház elé, és már szállok is ki a kocsiból, és egyenesen
megyek is be. Amit láttok, azt egy kicsit megrémisztett, de rájöttem, hogy nem
betörők pakolták át a házat, hanem csak Rebiék, mert jön a várva várt nagy
buli.
- Sziasztok, merre vagytok? – állok az ajtóba és várom, hogy
előbukkanjanak. De csak egy „fent vagyunk” -at kaptam, és hallom, hogy odafent
próbálnak ruhákat. Felszaladok gyorsan és látom, hogy mind a ketten a
partira készen állnak. Rebin egy pink top, ami pontosan megy a hajához, és egy
farmer, Vickyn pedig egy tűzpiros felső és fekete csőnadrág.
- Látom, elkészültetek. – néztem rájuk, kicsit morcosan,
mint aki kimaradt a Barbie-s játékból.
- Bocsi, de már sokat vártunk, és készen álltunk mindennel,
így felöltöztünk. Te is gyorsan öltözz át, és bulizhatunk!
- Jó oké, már rohanok is. - válaszoltam és már a mondat
végét, már a fürdőszobába mondtam. Két perc se volt a fürdés és az átöltözés.
Egy kék csillámos felsőt vettem fel és egy farmert. Mentem le és már csak a
bömbölő zenét hallottam, és az ujjongást, hogy végre vége. Jöhet a nagybetűs
élet.
