3. Fejezet Legfontosabb az első benyomás, vagy mégsem?

3. Fejezet

 Legfontosabb az első benyomás, vagy mégsem?

Adam Lambert

- Üdv én vagyok az új szomszéd Adam, Adam Lambert, és szeretném, ha lentebb vennétek a hangerőt, ma költöztem ide, és nagyon fáradt vagyok! Megtennétek ezt nekem?  - kezdtem bele a mondani valómba, ahogyan kinyitották az ajtót. Bár ahogy megláttam, hogy az ajtóba szó szerint előttem áll egy pink vattacukor, akire már nem tudtam haragudni kicsit visszább vettem a hangomon. Szó szerint pinkbe volt és még a haja is. Váó. Ő felmeri vállalni az ízlését. Mellesleg az a nagy parti annyira nem is nagy, csak három csaj ünnepelése, ami már annyira nem is zavaró, csak én most nem abba a hangulatomba jöttem át. Ez is ritka nálam. – Bocsi, ne haragudj, csak ma rossz napom volt és szeretnék minél hamarabb lefeküdni, de a zenétek áthallatszik, és nem tudok pihenni. Lentebb vennétek a hangerőt? – próbáltam kedvesebb lenni, hisz csak egyszerű parti, vagyis gondolom és, így üdvözölni a szomszédokat nem kéne. Nem rám vall.

- Váó te vagy Adam, Adam Lambert?  Én, ismerlek téged!  Te költöztél a szomszédba? Ez hihetetlen! – tágra nyílt szemekkel nézett rám az ajtóban a kis pink vattacukor. Megszoktam, hogy felismernek, de azért a szomszéd ne így reagáljon már rám. Egy két perces hallgatás után megtörték bentről a csendet.

- Mi az Rebi, ki zaklat minket? – kiabálta ki valaki, az arcát nem láttam, de a hangján hallható volt, hogy a látogatásomnak, már most nem örül. Viszont a pinknek már a nevét is tudom. – Áhh szóval úgy hívnak, hogy Rebeca? – nyújtom a kezem, mire ő is nyújtja.

- Igen, Rebeca Biersack vagyok, és hát üdv az én kis otthonomba. –terelt volna befele, de én léptem egyet hátra, jelezve, nem vendégeskedni jöttem, csak jelezni, hogy pihenni szeretnék, és azt viszont minél hamarabb.

- Na, mi az ki az, akit nem mersz be engedni? – a nagy semmiből elő jött egy másik csaj. Csak úgy hírtelen. Kicsit ijedtem meg. Vagy már ennyire fáradt vagyok? Tényleg jó lenen most már pihenni. – Áhh, nem akarok bemenni, csak szólni akartam, hogy kicsit halkítsátok le a zenét. Ha kérhetem. – válaszoltam.

- Óh, Adam Lambert a mi ajtónk előtt áll, hogy hangos a zene. Ez hihetetlen. Hát talán egy kicsit tudunk halkítani. – közölte velem a lány, ami kicsit meglepett, de most még ez se érdekel. Csak már az ágyamba akarok lenni. -  Okés, előre is köszönöm. Majd holnap átjövök, normálisan bemutatkozni és megköszönni.  – válaszoltam mosolyogva, mint aki nem is törődött volna, hogy mit mondtak neki. Fordultam is meg, és akkor esett le, hogy én egy köntösbe mentem át a szomszéd csajokhoz, szólni, akik ismernek is. Váó megint alkottam. Fel se megyek ma már a Twitterre. Majd holnap kitalálok valamit.

- Rendben, szia. – hallottam, hogy zárják az ajtót mögöttem, amire én már nem fordultam vissza, csak mentem a házunk felé ahol már Tommy várt kint az ajtóban összekulcsolt kézzel a mellkasán. Vigyorgott, mint a tejbe tök, amire én nem voltam kíváncsi, csak elhúztam mellette, mintha észre se vettem volna.   Orra alatt motyogott valamit, de nem merte hangosan kimondani, engem meg nem izgatott. Jobban jár, ha most nem inkább ő is elteszi magát. – Húztam aludni, holnap beszélünk. Jó éjszakát. –a mondattal egy huzamba húztam be az ajtóm és vettem le a köntösöm.  A telefonom off állapotba helyeztem és ugrottam is be az ágyba Ahonnan másnap reggelig ki se másztam.

Victoria

- Ez mi volt? – kérdezte Rebi a zárt ajtó előtt állva,

- Semmi, csak most szeretnék bulizni. – vágtam rá, egyből, és mentem bentebb, hogy ne is tudjon több kérdéssel piszkálni. Tudom, hogy igaza van, és nem szeretem, ha ezt a képembe vágják.

- Mi az, hogy semmi. Te láttad, hogy mit tettél? Felfogtad?  Adam KIBASZOTT Lambert-re csaptad az ajtót!!! Te Victoria NAGYMENŐ Young azt hiszed, hogy most is nagymenő vagy? – pufogva rohant utánam, amire Candida kikapcsolta a zenét, hogy halja mik is történek. Most kapni fogom az ívet, de nem érdekel. Na, jó de.

- Mi történt? – kérdezte Candida. – Ki volt az?

- Sose fogod kitalálni! Képzeld Adam, Adam Lambert itt állt az ajtónk előtt. És bakker köntösbe volt itt, és azt kérte, hogy halkítsunk a zenén. – Rebeca nyelve csak pörgött és pörgött. Sose tudott leállni, és most se. Most meg azért se fog.

- Hát, most nem csak le van halkítva, de ki is lett kapcsolva. – válaszolta, amire én elkezdtem nevetni. Candida mindig is komoly arccal tudta az ilyeneket kezelni, ami most nekem kedvez, de nagyon.

- Nem vicces! Candida, nem érted! Adam volt itt, és ő költözött a szomszédba!- pufogva hajtja még mindig a magáét. Szegény ilyenkor imádom a legjobban! De most jobb lenne, ha abba hagyná. A csöndes énjét most jobban szeretném.

- Hát azt még nem tudom felfogni, majd talán holnap, de azt meg főképpen, hogy ti, hogy reagáltatok erre. Vicky, te imádod a legjobban köztünk és Rebi, te meg nem inkább nem Tommy-s vagy? Azt ugye tudod, ha Adam itt van, akkor Tommy is? – tört ki Candidából. – Hisz nem úgy van, hogy most lakótársak lettek? Ha ideköltözött ő is, akkor Tommy is jött! – a pozitív gondolkodását, de bírom.

Mind ketten csöndbe csak néztük Candiddát és fel se fogtuk, hogy mit tettünk.

- Szerintem most mindenki menjen el aludni, majd holnap kitakarítunk, de ezt most nem fojtathatjuk, mert a mai nap így is hosszú volt. – próbáltam terelni a témát, és egyben a gondolataimat is.

- És Adam egy köntösben állt előttem. Ezt nem hiszem el! – motyogta maga elé Rebi.

A lefekvés előtt azért csak összébb pakoltunk és mindenki sorra lefürdött. Egy óra alatt újra ugyan olyan lett a lakás, mint amikor én beléptem. Höh, még hogy csak összébb pakolunk. Nem, nem. Az én ötletem volt, mert nem szeretek úgy lefeküdni, hogy ne legyen össze pakolva. Még akkor is, hogy azt mondtam, csak egy kicsit pakoljunk össze. Nem szeretem a putrit. Főleg úgy, hogy másnap vendégünk lesz!

  Az egy óra nem telt el anélkül, hogy ne kalandozzon el a fantáziánk.  Főleg a miénk ilyen késői órában.

- Hé, csajok. Szerintetek, csak köntös volt rajta? – törte meg a csendet, Rebeca amire mind a ketten egy másodpercre egy helybe maradtunk. – Ugye most csak viccelsz, hogy ezt hozod fel? – vágtam hozzá, miközben én is elgondolkodtam, hogy vajon csak az a köntös takarta el mindent?

- Szerintem még ő se fogta fel, hogy hogyan jött át hozzánk. Lehet, hogy nem is ide akart jönni, csak a hangos zene hívogatta. – mondta Candi, amire csak még jobban felpörgetet, hisz a buli az én ötletem volt. Tehát nem jött volna át, ha én nem akarok egy jóóó nagy bulit.

- Mielőtt azt, mondanád, hogy ezt te szervezted meg, jobb lenne, ha csak a kezed járna. – nézett rám dühösen Rebi, és hozzám vágott egy párnát azzal címezve, hogy az oda való ahol én állok és rakjam a helyére. Mellesleg bele lát a gondolataimba? – Már késő, ugyan is ez a parti az én ötletem volt. – a mondattal együtt én is hozzá vágtam egy másik párnát, ami a hozzá közel álló üllőgarnitúrára való volt. Jó nagy partit csaphattunk, ha minden szanaszét hever.  

Amint végeztünk, gyorsan elköszöntem a csajoktól és már vonultam is be a szobámba. A szokásos lefekvés nálam az úgy szokott működni, hogy be az ágyba és még bekapcsolom, a laptopom felmegyek a „netre” vagy esetleg bekapcsolok egy filmet vagy a kedvenc sorozataimból egy részt. Vagy van olyan, amikor a csajok beülnek hozzám, hogy ne unatkozzak már egyedül, még ha nem is az volt a tervem. Ahogy beültem az ágyba és válogattam a filmek között egy kopogás zavart félbe.

- Bocsi, bejöhetek? – tette fel a kérdést Candi, akinek sose tudok nemet mondani.

- Persze, gyere csak. – ültem fel az ágyban és jeleztem neki, hogy feküdjön be mellém.

- Nem tudok aludni, és gondoltam te se ezért úgy éreztem át kell jönnöm, amit nagyon jól megéreztem. – kezdett bele miközben befeküdt mellém.

Rebeca már alszik? – tettem fel a kérdést amolyan tereljük a szót a mai napról kérdéssel.

- Hát mondhatjuk úgy is. Bement a szobájába a telefonjával és a fülesével, tehát lefekvéshez készül. De te vajon miért nem tudsz aludni?  - nézett nagy szemekkel rám, és várta, hogy mondjam el az igazat, és semmi mellé beszélés nem akar hallani. Az ilyen nézését sose szerettem, mert tudja, hogy mikor hazudok, és mikor nem. Sok év alatt, már ki tapasztalta, és most ezt fel is használja ellenem. Ez nem ér. A nagy hallgatás után elege lett a várakozásból, és elvette tőlem a laptopomon, amin elkezdett kutakodni.

- Mit akarsz? Nézünk filmet?  - próbáltam úgy tenni, mintha az előző kérdés rég meg lett volna válaszolva és mehetünk tovább a következő kérdésre, aminek ő viszont nem örült.

- Bezzeg, most meg tudsz szólalni. – nézet rám morcosan.

- Nyugi, csak keresek nekem valamit. – folytatta, miközben már a laptopomon belemélyedt az egyik mappámba.

- Valószínű ő miatta nem tudsz aludni! – fordította elém a laptopom, amin, a képernyőjén Adam Lambert „Képes” mappája volt megnyitva.

- Ez nem igaz! – válaszoltam neki miközben vettem el tőle és léptem ki a képek közül.

- Te jó ég! Milyen sok képed van róla. És az előbb jól láttam, még külön giffes mappád is van?

- És akkor mi van?  - tört ki belőlem, mire csak mosolygott és megölelt.

- Most biztos ki vagy akadva azon, amit ma tettél, de hidd el, ebből nem lesz gond. – a mosolyból hirtelen átváltott a komolyra.

- Nem vagyok kiakadva, inkább, még most sem fogom fel. – tört ki belőlem

- Ezt nem hiszem el! – vágta rá, és közbe forgatta a szemeit.

. Pedig most hidd el. És tudod mi a legdurvább. Hogy most is azt tenném. Mert úgy érzem, hogy semmi rosszat nem tettem, de közben mégis. – a válaszom után érzetem, hogy most hisz nekem, mert az ilyeneket én komolyan gondolom, és ez nagyon is látszik rajtam.

- Tudod mit, felejtsük el ezt a témát legalább reggelig. Mit szólnál, ha ma itt aludnék melletted? – tette fel azt a kérdést, amit általában csak akkor tett fel, amikor vihar volt, vagy ha csak ketten voltunk itthon.

- Öhm okés, miért ne. Nézünk, valamit mielőtt lefekszünk okés? Mondjuk, nézzük a Lopott idő című filmet, amúgy is múltkor meg akartuk nézni.

- Rendben. – válaszolta, amire én már kapcsoltam is a filmet. A film vége után kapcsoltam is ki a gépet és feküdtünk le, mert pár óra múlva kellhettünk is. Érdekes reggelünk lesz.

Pár óra múlva

Reggel nyolckor egy hangos zajra keltem fel. Nem is zaj volt, hanem Candi telefonja. Ébresztőt állított be, hogy hamar fel tudjunk kelni.

- Ébresztő! – próbált ébresztgetni, aminek egy ideig nem volt nagy haszna. – Gyere, ébredj, mert nem soká beállít a vendégünk. – próbált tovább keltegetni, és ezzel a mondattal meg is történt. Felugrottam az ágyban, és hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.

- Most komolyan tegnap itt volt Adam??? – kérdeztem és közbe ránéztem az órára. – Azt álmodtam, hogy buliztunk és Adam volt az ajtónkba, mert a szomszédba költözött, és mondta, hogy hangos a zene és kapcsoljuk ki. Én meg azért se és rá basztam az ajtót. Hú, milyen rossz álmom volt.

Hát akkor ki kell, hogy ábrándítsalak, mert ez nem állom volt, hanem ez megtörtént, és bármelyik pillanatban át is jöhet, hogy köszöntsön minket. – a tudat, hogy az álom mégsem az, most nagyon nagyot ütött. Hirtelen gyomrom görcsbe rándult és azt se tudtam, hogy mit csináljak.

- Ááá, mikor jön mááár??? – hallom, hogy a fürdőben Rebi lelkesedik a tudattól, ami most engem lelkileg kikészít. Tényleg nem álom?

- Majd, jön, amikor akar. – válaszolta neki Candi és közbe intett nekem, hogy lassan én is neki kezdhetnék az öltözködésnek.  – öltözz fel, vagy te is köntösbe akarod várni, mint ahogy ő jött át hozzánk este?  - a kérdésre Rebeca válaszolt a fürdőből.

- Úhh, az meg korra lenne. Szerinted leesne neki, hogy mi észrevettük?  Amúgy megköszöni, vajon, hogy nem írtuk ki twitterre? – áll meg a szobám ajtajába a fogkefével a kezébe és várta, hogy válaszoljunk az értelmetlen kérdésére.

- Elsőnek is, nem, nem fogok köntösben üdvözölni őt. Kettő, nem is lenne jó ha ki írtuk volna ugyan is, ha szomszédunk akkor így üdvözölni nem kéne, még ha igaz is. – válaszoltam neki, miközben tereltem ki őket a szobámból.

- Szóval jó lett volna? – tette fel Rebi a választ, amire csak becsuktam az ajtót válasz nélkül.

Felöltözés után mindig összébb pakolok a szobámba reggel, nem tudom, hogy mit csinálok éjjel, de mindig rendetlenséget érzek reggel, még ha patyolat tiszta is a szoba. Olyankor bekapcsolom a zenét a szobámba és úgy takarítok. Körülbelül 15 perc után rálesek a telefonomra, ami világít, és látom Candida hív. Pont Adam egyik száma megy, így azért se kapcsolom ki, mert biztosan azt akarja. Ahogy megyek ki az ajtómon és érek az első lépcsőhöz hallom, hogy újra fel akar hívni és már csörög is a telefonom a kezembe és természetesen a Trespassing szólal meg rohanok lefele, hogy nyugi minden rendben itt vagyok.

- Nyugi van, csajok jövök, mi a baj? – jövök le flegmán, a lépcsőn, mikor meglátom, hogy tárva nyitott ajtónkban ott állnak és rám várnak.

- Gyere, nézd ki jött át hozzánk! – a kedves és aranyos Candi, most is próbál úgy tenni, mintha nem tettem volna semmi hülyeséget.

- Öhm szia, Adam! Gyere beljebb! – próbálkozásom elég gyatrára sikerül, hisz odafent üvölt Adam és még a kezembe is ő szólal meg, ami nem egy nagyon jó üdvözlés az én részemről főleg a tegnapi incidens után. Most mit tegyek???

- Szívesen bejövök, válaszolta. A többiek bekísérték, én meg rohantam fel, hogy kapcsoljam ki a zenét és jó messzire eldobjam a telefonomat. Én, ahogy most feljöttem ide, úgy is maradok itt. 

2. Fejezett - Üdv, én vagyok az új szomszéd

2. Fejezett

Üdv, én vagyok az új szomszéd

Az összes elkészülődéssel és átöltözéssel körülbelül délután 5 fele végeztek is, aminek nagyon örültek. Még sose voltak ilyen hamar kész egy partyra. Lehet, hogy megvannak az okaik, de most nagyon úgy érezték, hogy addig, míg nem tudnak mit rendelni addig csak a beszélgetéssel elütik az időt. Kitárgyalták, hogy milyen könnyűek voltak a vizsgák és, hogy most kivételesen Vicky ért haza leghamarabb, aminek ő nem nagyon örült, hogy megint ezzel piszkálják. Párna csatával le is vezette a kis dühét, ami a végére viccessé alakult.

Elsőnek Vicky hagyta abba a játékot, pont, aki el kezdte, hogy most már jó lenne valamit rendelni, és mikor indult a telefonjához, épp kinézett az ablakon, és meglátta, hogy egy költöztető áll kint a szomszéd háznál.

- Hát ez meg mit keres itt. – lepődött meg, mert nem tudták, hogy a szomszéd lakás eladó lenne.

- Mi az? – kérdeztek rá döbbenten.

- Egy költöztető cég van itt, szerintem pont az aki a mi cuccainkat is hozta. – a válaszra nem érkezett semmi újabb kérdés, egyből ők is oda rohantak az ablakhoz és egymás mellé beálltak, mint a gyerekek mikor nézik a kinti verekedést. Egy kicsit se volt feltűnő, de szerencséjükre, aki költözik be a lakásba az nem volt kint a költöztetők, meg különösen a dolgukat végezték, és nem figyeltek oda.

- Vajon ki fog ma ideköltözni?- Tette fel a kérdést Rebeca.

- Nem tudom, de jó lenne most már rendelni, vágott közbe Vicky és ment a telefonhoz. Be se kellett pötyögni a számot csak a névjegyzékbe megkereste a számot, amit úgy mentett el „my favorite servers” amin már a lányok jó párszor ki is gúnyolták a futár előtt, de ő mindig is tudta, hogy kell olyankor viselkedni.

- Hallo, Vicky vagyok, szeretnék rendelni a szokásosat, igen és most kivételesen, italt is szeretnék rendelni… igen ma vizsgáztunk... igen mind a hárman… nagyon jó lett.  Tehát a rendelés két pezsgő… hát nem is tudom, legyen fehér… két üveg vodka, igen, amit ott szoktam inni… kísérőnek legyen narancs… igen mi is lenne hozzá. És szeretnék kérni még 2 üveg tequilát… nem-nem kell, citrom van itthon hozzá. Igen szerintem ez elég lesz. Ne tessék, aggódni óvatosak leszünk… igen annak nagyon örülnénk… áh, nem szeretnék tőle semmi, csak jó, hogy ő hozza ki a kaját. Hát mert ő épségben hozza ki. Értem és akkor mikorra várhatom az érkezését? Másfél óra, nagyon jó tökéletes, köszönöm, viszlát. És köszönjük… igen át adom nekik. – Na, ezt is megoldottam, és az a helyes srác fogja kihozni, aki múltkor is.

- Na, de Vicky már megint ezt kell csinálnod vele. – vágtak vissza Vickynek, amit ugyan ő nem értett.

De, miért nem tetszik nektek a srác? Vagy mi a baj? –ne értette, hogy miért kapta ez a nagy lehordást, mikor mindig ő szokta kihozni a kaját.

- Azért, mert nem veszed észre, hogy fülig szerelmes beléd. Ezért szoktunk szekálni vele, de te nem is veszed észre, és még azt se, hogy közeledne feléd, te meg akkor baszod rá az ajtót, szó szerint. – A választ együtt mondták felváltva, hogy Vickynek még jobban üssön.

- Ohh. – nyögte ki nagy nehezen a választ. – Nem gondoltam, hogy ennyire szerethető vagyok. Nem tehetek, róla nem jön úgy be, max csak egy jó barát lehetne, de ezek után nem biztos. – folytatta a választ.

- Na, jó addig találjunk ki valamit. – terelte a szót Candida. Kapcsoljuk be a zenét és kezdjük el a bulit. Táncoljunk.

Az első szám, amit bekapcsoltak az Pitbulltól a „Don’t stop the party” volt. Hisz ma nem állhat meg a buli.  Feltekerték a hangerőt és elkezdtek énekelni a számot közbe ritmusosra ugrálni. Egymás után jöttek a számok miközben szó szerint kitáncolták a lelküket. Ahogy ígérték a kaját meg is érkezett másfél órán belül a helyes sráccal, és mivel Vicky kérte a cuki fiút és még ő is rendelt azért neki kellett nyitni ajtót plusz fizetni is, aminek nem nagyon örült.

- Szia. Itt a rendelés. – a beszélgetés a srác kezdte, ami szokatlan volt a csajoknak. Máskor lehajtott fejjel áll az ajtónál és úgy adja át a kaját, és nem mer felnézni, nehogy valami rosszat lásson. Most más volt.  Kihúzta magát, amitől majdnem egy fejjel magasabb volt, mint Vicky, és akkor figyelt fel rá, hogy valójában, nem is néz ki rosszul, szép rövid barna haja van, amit most felzselézett és szép kék szemeit is most fedezte fel.

- Szia. Ohh köszönöm. Mennyi lesz? Amúgy nagyon szép szemeid vannak. - válaszolta.

- Köszönöm. A te szemeid is nagyon szépek. Mint az égen a csillag. – Vicky arcán a döbbenet volt, akkor esett le neki, hogy a srác tényleg bele szeretett és ő ezt nem vette észre. Nem szereti, ha átverik, de ős sem szeret másokat átverni.

Lehet, hogy most rossz ötlet volt megdicsérni. – gondolta magában miközben azon töprengett, hogy vajon hogyan mondja meg neki, hogy ő ugyan nem érez iránta semmit.

- Figyelj, hozom a pénzt és mindjárt mondok valamit. – gyorsan elvette tőle a kaját és az italokat oda adta a csajoknak, hogy kezdjenek el tálalni és pakolgatni, míg ő rendezi a számlát mindkét részről, amire nem ellenkeztek tették a dolgukat, hisz tudják, amit komolyan gondol, az úgy is lesz.

- Menyi is lesz? – kérdezte újra a lány.

- 200 dollár lesz. (durván 48 ezer forint)- válaszolta, mire Vicky hezitálva, de a kezébe adta a pénzt és becsukta az ajtót maga után.

- Figyelj, nem tudom, hogy mit érzel irántam, de rávilágítottak a csajok, hogy valami mégis van, és én ezt nem vettem észre. Nem vagyok nagy szóbeszédes ilyenkor, szóval a lényegre török. Ebből nem lehet semmi, ne haragudj, ha az érzéseiddel játszottam. – nehezen, de érezte, hogy jobb lesz így és várta, hogy mi lesz a következő lépés.

- Okés rendben, szia. – és a srác ült is be a kocsiba, amire ki jöttek a lányok, hisz a kíváncsiság hajtotta őket.

- Minden rendben van? – kérdezte elsőnek Candida. – Ilyen hamar meg is beszéltétek? Vagy mi történt?

- Meg mondtam neki, hogy nem érdeklem és kész. Ez van.

- Nézzétek, már az új szomszéd be is pakolt és eltűnt a költöztető cég. – vágott közbe Rebeca, hogy terelje a kínos beszélgetésről a szót.

- Hát igen, minket is hamar beköltöztetek ide, szó szerint. Majd holnap üdvözöljük őket, de most már ideje lenne enni és tovább bulizni. – válaszolt Vicky és terelte be a lányokat.

A vacsorát hamar befejezték, hisz aznap alig ettek, vagy az idegesség miatt, vagy azért, mert nem volt rá idő. Hamar megették a három óriás pizzát, bár a Sushinak most nem nyúltak hozzá, így berakták a hűtőbe, majd jó lesz másnap reggel. Egy kicsit leültek a kanapéra, és elkezdték kibontani az italokat. Az első italhoz mindenki mondott egy tósztot, amit elsőnek Rebeca kezdett és Vicky zárta.

- Nem gondoltam volna, hogy ez az öt év így fog eltelni, és nagyon örülök, hogy megismertük egymást. Nagyon köszönöm, hogy mindig mellettem álltatok, még akkor is, mikor a rossz napjaim után kicsit ki keltem magamból. Köszönöm, hogy vagytok nekem. – emelte meg a poharát Rebeca.

- Azt, hogy itt vagytok nekem nagyon sokat jelent. Amit Rebi is mondott, az hogy itt vagyunk öt évvel egymásnak az nagyon sokat jelent nekem. Remélem, ha megházasodunk is, akkor is tartjuk a kapcsolatot. – tört ki Candidából a szó.

- Hát így a végére mit is mondhatnék – kezdtet bele Vicky mosolyogva – Nagy öröm számomra, hogy ebbe a nagyvárosban nem vagyok egyedül és számíthatok rátok. Mindig is együtt leszünk, még ha nem egy házban, és erről gondoskodni fogunk! Imádlak titeket.

Koccintás után megölelték egy mást, ami után úgy érezték itt az idő rá kapcsolni a zenére. Fentebb is vették a hengerős és az italokat egymás után lehúzni.

Ismeretlen szomszéd

Életembe nem keltem ilyen korán, mint most, egy rossz költözés miatt. – motyogja a fürdőben miközben már az utolsó holmikat pakolja. Még egyet körül jár a ház körül, hogy tényleg mindent elrakott, és nem hagy itt valami értékes dolgot az új lakónak.

- Tommy, te kész vagy? Mert én már igen. - kérdezte lakótársát, akivel már lassan 3 éve együtt lakik, és a miatt többször összehozták őket a címlapokon. Kinek az örömére, kinek nem.

- Igen kész vagyok. – válaszolta miközben az utolsó dolgokat vitte a kezében a kocsihoz. Ahova költöznek, csak két várossal van arrébb, de mégis korán kellett ma kelni, hisz egy nap alatt szeretet volna átköltözni.

Az új lakáshoz hamar oda értek már reggel 7-kor ott voltak. Egyből neki is láttak a költöztető cég, amíg ő körülnézett az udvaron észrevette a szomszédokat. A környékről az hallotta, hogy nagyon kedves a környék és csendes. Bár, most annyira nem volt, három csaj csak úgy rohan a kocsijukhoz, mintha üldöznék őket. A másik szomszéd zenét hallgatva megy az utcán és észre se vesz. Ennyit a kedvességről. Bár reggel kinek van kedve ismerkedni.

- Adam gyere, segíts mit hova rakjunk. – bökte oldalba a kis szöszi.

. Megyek, megyek. Gyorsan pakoljunk ki, mert nem szeretnék holnap is ezzel foglalkozni.

- Akkor minek költöztünk megint el?

- Mert már untam ott lakni, ne feleselj, inkább kezdjünk neki a munkához. – válaszolt durcásan.

Egész nap pakolásztak ki be a kocsiból miközben vizsgálta, hogy egyáltalán hova is költöztek.

- Ez ide kell tenni, az a széket a szobába kell vinni. Igen mellé pakold, majd elintézem. A konyha, csak pakolja le oda, majd én elintézem. – egész nap ment a meló, és ahogy szerette volna, ötre végeztek is. Ahogy elhajtott a kocsi észrevette, hogy akik reggel nagyon sietősen hagyták el a házukat, mind haza ért.

- Végre ma be tudtuk fejezni a költözést. Vajon észrevette valaki itt, hogy költözködtünk? – tette fel a kérdést, amire tudta a választ, de mégis jól esett volna neki, ha az ellentétéjét mondanák neki. Most kivételesen.

- Hát nem tudom, talán a mellettünk lévő szomszéd lányok. Mintha észrevették volna, nem tudom. 

- Hmm, kizárt dolog, de majd holnap meg tudjuk. Most inkább mennyünk aludni, vagy filmezünk?

- Szerintem, most én inkább lefekszem, de ha te szeretnél, filmezhetsz. – vágta rá Tommy, és már ment befele, mert kint már hűvös volt és elfáradt a költözésben.

Lehet, hogy én is csak leülök elé és egyből elalszok előtte, mert hosszú volt ez a nap.

Fürdés után Tommy egyből ment be a szobájába, míg Adam a konyhába neki áll kutatni, miközben, csak annyit hall az emeletről – úgyse fogod megtalálni akármit is keresel, amire csak az volt a válasz, hogy lehet, de nem baj azért is kutatok még. Alig telik el 10 perc mikor meghallja a nagy zajt oda át. Kiment az udvarra, és hallotta, hogy az a bizonyos nagy zaj nem más, mint zene a szomszédban. Buliznak odaát. Pont ilyenkor? Ez nem lehet. Miért pont akkor mikor ő költözik?

- Majd én megmutatom, hogy ki vagyok. – Gondolta, és rohant be a köntösért, ami még a dobozból vett ki és gyorsan átment a szomszédhoz és már dübögött is az ajtón. Nagy nehezen, de kinyitották neki az ajtót.

- Üdv én vagyok az új szomszéd Adam, Adam Lambert, és szeretném, ha lentebb vennétek a hangerőt, ma költöztem ide, és nagyon fáradt vagyok! Megtennétek ezt nekem?

1. Fejezet!- Végre vége!

1. Fejezet!

Végre vége!

Victoria

Csak a mai napot éljem túl. –motyogtam magamba a folyosón, miközben néztem ki az ablakon, és csak az járt a fejembe, hogy vajon a többieknek, hogy megy, vagy már esetleg készen vannak. Bárcsak én is kész lennék már, de még sajna van két ember előttem, aki ugyan úgy a szóbelire vár! Fasza.

- Minden rendben?- fordulok a hang után, mikor észreveszem, hogy Sara az, aki most jött ki a szóbeliről.

- Hogy ment a vizsga?- kérdeztem tőle, a kérdésére viszont nem válaszoltam, Tudja, hogy mennyire izgulok, és azt is, hogy az ilyen kérdéseket nagyon utálom.

- Jól ment, sikerült!- válaszolta, miközben megfogta a két vállam. –Ne aggódj neked is sikerülni fog, hisz te vagy a legjobb az egész suliba! Szorítok. – láttam az arcán, hogy komolyan gondolta, és ez nagyon jól esett, főleg, hogy bízik benne. Beültünk abba a terembe, ahol nekünk van felállítva az ételek és itt vártak azok aki, még nem kerültek sorra, vagy esetleg már rég túl volt rajta. Most csak az osztály harmada volt. Egy napra így is sokan vagyunk itt. Már nyolc óta itt kell lenni és már mindjárt délután kettő. Barátnőimnek mondtam, hogy kikapcsolom a telefonom, mert nem szeretem, ha ilyenkor zaklat valaki. Természetesen ők is megértették, hisz nekik is vizsgájuk van. Tök jó, hogy egy napon van, így nem kell megvárni egymást a bulival. Ahw már várom, hogy otthon tudjunk tombolni.

- Már megint elkalandoztál! –bökött oldalba Sara.

- Csak egy kicsit. –motyogtam vissza, mire elmosolyodott. Tudja, hogy ilyenkor valamit szervezek estére, és ebben a helyzetbe nem is ellenkezett.

- Te jössz Vicky! Sok sikert! –mondta egy idős alak, biztos ő az, akit a többiek meséltek. Tényleg ijesztő a nő. Ha rá nézel, minden ki megy a fejedből. 

Hamar végeztem odabent, és amikor kijöttem, akkor fogtam fel igazán, hogy csak túlgörcsöltem rá. A tanárok nagyon megdicsértek, már az osztályfőnök oda jött és megsúgta, hogy ezt is várta tőlem. Aranyos. Bár kicsit ijesztő volt. Főleg, hogy férfi a tanárom és vagy egy fejjel magasabb nálam. Pedig magas vagyok, vagyis azt hiszem. Ahogy végeztem én is, már mindenki a mi kis termünkbe várt, ahol elmondták, hogy mindenki nagyon ügyes volt, majd a harmadik napon kell, megjeleni, amikor átvesszük, a bizonyítványt, meg megkértek mindenkit, hogy ne másnaposan jöjjön a bizonyítványosztásra, amire mindenki csak nevetett. Komolyan gondolták, hogy nem fogjuk megünnepelni?  Az első napon csak a legjobb tanulók voltak az osztályba, csak amiatt, hogy minél hamarabb túl legyenek rajta,. És én ezért mindig is tanultam. Ugyan úgy, mint Sara. Nem mondtatnám a legjobb barátnőmnek, de mindig ő vele voltam el a legjobban. Főleg, mikor idekerülte, ő volt az egyetlen, aki a kezdetektől fogva meg akart ismerni.  Amolyan sulis barát. De ezért imádtam. És ő is engem.

Ahogy véget ért az egész, már rohantam is lefele és ültem be a az gyönyörű kocsimba, abba amelyiket kínkeservesen, de megtudtam venni! Meg korra bulit csaptunk, hogy végre nekem is van kocsim, és nem Rebacanak vagy Candynek kelett kocsikáztatnia. Nagyon örültek neki, mikor megtudták, hogy nekem is van kocsim. Akármikor bele üllők a kocsiba, mindig ez jut az eszembe. De ennek már vége, főleg, hogy ki kerültem a suliból, és most már nem diákmunkából kell megélnem. A gondolkozást megtörve beindítottam a kocsit, és elkezdtem az iskola parkolójából tolatni ki az útra. Körülbelül húsz percre van a házunk ahova költöztünk vagy 5 éve. Úristen, de telik az idő. Mintha most lett volna az, hogy beköltöztünk és mértük fel a terepet! Ugyan egy nagyon drága helyre költöztünk, de összedobtuk rá a pénzünket, mert tudtuk, hogy ott legalább csendesebb és nyugodtabb a környék. Nagyon kedves szomszédjaink vannak, aminek nagyon örülünk, hisz sokszor szoktunk partikat tartani, és még egyszer sem hívták ránk a rendőröket. Bár volt egy olyan eset, mikor csak azért akarták, mert nem voltak meghívva. Azon nagyon meglepődtünk, Imádjuk, hogy a szomszédok velünk egy korosztály, vagy alig pár évvel idősebb. Tökéletes környéket fogtunk ki az biztos. Szeretek elgondolkodni, főleg ha egyedül vagyok. Mint ahogy most is. Már csak azt vettem észre, hogy kétsaroknyira van a házunk. Kíváncsi vagyok, hogy ki ért haza a leghamarabb. Remélem, megint nem én vagyok az utolsó. Nem szeretek az lenni. Mindig kigúnyolnak.

„- Már megint hol voltál? Csak nem a pasidnál voltál?” –mindig ezt kapom meg. Szeretek szingli lenni. Bár nem mintha ők nem azok lenének, de erre mindig csak azt kapom, hogy ők legalább nem érnek későn haza. Mind egy, most máshogy lesz!

Épp fordulok a garázs elé, mikor észreveszem, hogy nagyon nagy csönd van a mi házunknál. Akkor tényleg én értem haza legelőször? Hogy lehet? Most legszívesebben felhívnám őket, hogy rendben vannak-e, de megállapodtunk, hogy csak akkor beszélünk, ha mindenki haza ér, és aki legelőször ér haza, az akkor se foglya a többit felhívni, ha aggodalmaskodik. Na, és nekem ilyenkor kell hamar haza érnem. Hogy fogom én ezt kibírni?  Lefoglalom magam valamivel. Nyitom az ajtót, és csodák csodájára senki sem ugrik elől, hogy tá-dám te vagy az utolsó. Gyorsan felrohanok, a szobámba előkotorok a szekrényemből egy ruhát, ami sokkal itthonibb, mint az ünneplő, és egyből a fürdőnek veszem maga. Ahogy lefürödtem és átöltöztem, sokkal frissebbek éreztem magam és kész arra, hogy a partira elkészítsek mindent. Ahogy lementem egyből bekapcsoltam a hí-fit és bömböltettem a zenét, és kezdtem a nappalit átigazítani a parti hangulatára

Rebeca

Mindjárt én kerülök sorrá és végzek! Végre, már azt hittem, hogy sose fogok végezni, sőt, hogy előttem lefújják az egészet, és azt mondják, lehet haza menni. Nem, nem azt nem tehetik meg velem! Főleg velem. Bár most nem ezen kéne aggódnom, de én nem vagyok olyan, mint a többi osztálytársam. Nem tudom, mit lehet egy ilyen szakon ennyit izgulni. Ha valaki normális rendező akar lenni, annak az első szabálya, hogy nem kell izgulnia! Ezt tanultuk, még az első órán. Már akkor néhány embernek ki kellett volna lépnie. Ha nem az ő szakmája, akkor minek van itt. Nem is értem az ilyen embereket. A két kezemen meg tudnám számolni, hogy erre a szakmára ki az alkalmas az osztályba.  Az egyik az én lennék, hát igen amolyan egóm mindig elő jön ilyenkor, és emiatt mindig azt mondják, hogy olyan vagyok, mint Johnny Depp. Hát nem is tudom, de az minden esetre imádom, és ő miatta akartam rendező lenni. Ami már csak egy papír választ el. A másik illető a legjobb haverom az Thomas. Csak én Tomozom az egész osztályba. Imádom a fejét. Belőle nem csak rendezőt tudnék elképzelni, hanem kritikust is.  Most pont ő van bent a „tárgyaló” terembe, azután én következek és mehetek haza!

- Mindjárt te jössz! –szólított fel egy nő. Aki tulajdonképpen a tanárom volt. – Nem izgulsz?- tette fel a kérdést mire nekem egy igen roppant kicsi válasz jött rá.- Nem!

- Te aztán igazi rendező alkat vagy, de ezt mindig is mondtam neked. Bár a külsődön nem ez mutatkozik meg, de belül teljesen egy rendező alkat bújik el. –Na, ettől egy kicsit meglepődtem, de mint mindig reflexszerű válaszom van, és most is így tettem. Főleg, hogy alig ismer. –majd kinövöm, ha kinövöm. – és nem is kellett tovább társalognom vele, mert már hívtak is, hogy én következek, mikor Tom jött ki az ajtón akkor mentem be és még pár szót tudtunk váltani.

- Hogy sikerült? – tettem fel neki, mire rájöttem, hogy ezt hiába kérdezem tőle, ebbe a helyzetben csak bólogatni fog, de nem.

- Jól ment, és nyugi neked is fog! – válaszolta, mire bólintottam egyet és mentem be abba a bizonyos „tárgyaló” terembe.

Még ugyan hamar végeztem, ahhoz képest, hogy a tanári kar végig röhögte az előadásom, és nem azért, mert nagyon rosszra sikerül, sőt egyenesen úgy jöttem ki, hogy már azt mondták, hogy menjek, mert ez már rég 100%-os lett. Pedig még tudtam volna mondani néhány dolgot, de ráhagytam, mert már haza akartam menni. Ugyan nem mehettem még, mert még volt két ember utánam, és azután még egy megbeszélés lesz és utána egy órán belül meg is kapjuk a bizonyítványt. Nem sokan vagyunk az osztályba, sőt inkább csoportnak mondanám, így egy nap alatt túl vagyunk rajta. Azután mehetünk haza!  Olyan bulit csapunk, hogy az egész ház zengeni fog. Ahogy kijöttem, a teremből egyből jött Tom oda hozzám, döbbent arccal, mint aki rossz híreket kapott volna. 

- Mi történt odabent??? – kérdezte hirtelen és közbe megfogta a vállam és átölelt.

– Úristen minden rendben?- és tette fel a következő kérdést, amit nem értettem.

- Nem tudom, hogy miről beszél. – válaszoltam mire csak megdöbbent arcot vágott és kezdte sorolni.

- Hát csak annyi, hogy hallottuk, hogy nevetnek a tanárok, én nem tudjuk, hogy miért, Attól féltem, hogy valami hülyeséget mondtál, vagy nem tudom. Ugye tényleg nem csináltál hülyeséget?- tette fel a kérdést, amire én nevetésbe kezdtem, amit ő már főképpen nem értett.

Most mi van? Valami rosszat mondtam?- szegény már nagyon meg volt lepődve, de meg kellett várnia, míg ki nevettem magam, mert ezt nem lehet kibírni, hogy ne nevessek.

- Semmi, semmi baj nem volt, és csak a megszokott volt. Nagyon tetszett neki, amit mondtam, és a fele után kiküldtek, hogy elég, mert megvan a 100 pont! Ez volt oda bent, semmi más. - válaszom alatt is alig bírtam visszafogni magam, hogy ne nevessem el magam, de szerencsére, ahogy a tanár mondta, van benne annyi erő, hogy a póker arc meglegyen.

- Áhhh, értem. De jó gratulálok. Akkor otthon most biztos nagy buli lesz?

- Bizony ám!- válaszoltam. – Olyan lányos bulit csapunk, hogy belezeng az egész utca. Főleg, hogy neki is ma van a vizsga.

- Akkor jó bulizást nektek, és puszilom őket. – válaszolta

- Átadom nekik.

A nagy kibeszélés közben a másik két másik társunk is végzett és már csak 1 órát kell várni, még megírják a bizonyítványunkat. Éjen!

Az egy óra hamar eltelt és már a kezembe fogtam, Végre. Ez a sok év, amit a sok éjszakázás volt mind megérte. Mehetek haza. Gyorsan elköszöntem Tom-tól, úgy hogy megígértettem vele, hogy még találkozzunk, mire bólintott egyet, és már le is lépett. Én is rohantam lefele a parkolóba, hogy már a kocsiba legyek és haza tudjak menni, ahol végre levehetem ezt a vackot. Utálom, mindig is utáltam.  Gyorsan beültem és már tolattam ki, és már nyomtam is a gázt. Most egy kicsit lassabban mentem, mint a megszokott, mert nem szeretném a mai napot elszúrni egy kis börtön Ülléssel. A csajok biztos kiakadnának.  10percre lakok a sulitól, de mégis mindig kocsival megyek, Én lakok a legközelebb, de szeretem, ha a seggem alatt van a kocsi.  Az olyan nőies.

Parkolnék be, mikor észrevettem, hogy Vicky fehér BMW-je már itthon van. Aszta, már végzett is. Mióta itt lakunk ez az első esett, na. Ezt is meg kell ünnepelni! Hihetetlen. Nyitom az kocsi ajtót és már megyek is az ajtóhoz. Mivel, tudod, hogy itthon van, elő se veszem a kulcsot. Amikor beléptem, döbbentem vettem észre, hogy elkezdte pakolni a bútorokat a partihoz, ahogy szokott lenni. De most egyedül. Ilyen hamar végzett volna?

- Halihó. –köszöntem rá, mire ő felkapta a fejét a bútor mögül.

- Hát sziaaa – kezdett bele, és rohant hozzám és szó szerint rám ugrott.

- Sikerüüült Végre! Azt hittem, hogy sose jutok túl rajta. Ugye neked is sikerült? Mond, hogy tudunk bulizni? – hööh nem is ő lenne, akinek csak a parti jár a fejébe. Meglátszik, hogy a zenei pályán a helye. Csak a bulik.

– Igen sikerült, méghozzá 100%-os lett. Ugye milyen ügyes vagy. –emeltem meg a mellkasom, hogy a büszkeségem még jobban ki tudjam mutatni. Bár őt, ezt nem hatotta, meg, csak szimplán az kezét ökölbe szorítva megemelte, és annyit válaszolt: - Ohh Yeah!

- Csak ennyit mondasz? – förmedtem rá – Candy merre van, még nem érkezett meg? – kérdeztem tőle, amolyan téma váltáskén, mert amúgy is tudta, hogy én is akarok bulizni, de most inkább átöltözni.

- Még nem érkezett meg. Én voltam az első! Látod, tudok én ám első lenni is. –most az várta, hogy dicsérjem meg, de nem azért se.

- Okés, akkor én felszaladok, gyorsan letusolok, és átöltözök, utána, jövök, és segítek tovább pakolni, mire Candy hazajön addigra kész lesz minden. – a válaszomra csak bólintott és folytatta a munkáját én meg rohantam az én dolgaimat intézni.

Candida

Ez a nap, amire már nagyon rég óta várok! Végre újra le tudod zárni egy olyan szakaszt, amivel egy újabb életet tudok kezdeni. Van egy kis izgalom benne, de valahogy mindig optimista voltam, és ezen a napon sincs kivétel. Tudom, hogy sikerülni fog, hiszen, sokat tanultam és tudom, hogy menni fog.  Lépkedek fel a lépcsőn, mint aki nem is foglalkozik az egésszel, de tudom, hogy menni fog. Ahogy lépkedek fel, érzem, hogy valaki közeledik felém, és ölel át.

- Szia. Te is hamarabb jöttél. – mondta, miközben még mindig a nyakamon lógott. Szeretem, imádom Vanit, de ezt sose szerettem, mikor megijesztett.

- Igen, vagyis nem, mert ekkora kellett jönni. – tudtam, hogy el fogja felejteni, hogy miért is kell hamarabb jönni. Csak azért, hogy minél hamarabb végezzünk.

- Nem tudod, hogy ki fog kezdeni- tette fel a következő kérdést, mire én csak mosolyogva közöltem. –Én fogok kezdeni.

- És nem félsz?

- Nyugi, csak egy kicsit izgulok, de ki lehet bírni. Egész évben tanultam, és tuti, hogy jól fog menni.

- Hát tudom, és sok sikert. – ölelt át és már léptünk is be a terembe ahol a többiek már várakoztak, hogy a tanár is jelen legyen és megnyitja a vizsgát.

Tíz perc után már bent is ültem, és egy óra se telt el, de már kint is voltam. Hamar végeztem és ezt a többieknek is gyanús volt. Hamar végeztem ennyi. És akkor? Utánam következett Vanessa, akinek sok siker kívántam és ültem is le a többiekhez, akik bombáztak a kérdésekkel, hogy mit húztam ki, és hogy sikerült. Elkezdtem sorolni, amire csak bólogattak és gratuláltak. Még nem jött ki Vanessa, addig ültem és elkezdtem olvasni. Egy tini magazin volt otthon, amit találtam a nappaliba, valószínű elhoztam, Vickyét.  Biztos nem fogja bánni, csak elolvasom. Bár lehet, hogy nem fogok mindent elolvasni belőle. Főleg, hogy a fő oldalon Justin Bieber van. Most már tudom, hogy miért szidja mindig a magazint. Már megint ő van a fő oldalon, mintha olyan sok mindent tett volna az asztalra. Na, mind egy is. Nézzük, mi van még.  Sorba jönnek ki az új lemez és egyre jobb és jobb. Oké ezt eddig is tudtam. Nézzük a horoszkópot. Az biztos jobb, mint Justin. „ A mai napod a legjobb, de ne feled ez még semmi a héthez képest. Tele bulikkal és mellette új arcok jelennek meg. De vigyázz a kezdett néha nehéz” Hmm, az elő az még hagyján, tényleg jó lesz a mai nap, és a bulik is stimmelnek, de az utolsó, kizárt lenne, és új barátok, de jó!

- Na, én is végeztem. –ült mellén Vani, és nézegette, hogy mit is olvasok.

- Ügyes vagy! Látod, nem volt az olyan nehéz. - mondta neki, miközben megpaskoltam a vállát és neki mutattam az újságot, hogy ne unatkozzon.

- Ezt én is szoktam venni. Imádom ez az újságot. - bökött az oldalra

- Ez nem az enyém, hanem barátnőmé, csak otthon ezt találtam elsőként és ezt hoztam el.

- Ja, hidd el, jó magazin, én nagyon imádom. Vágta rá, mire én odatoltam hozzá, hogy akkor olvassuk ketten.

Mire végeztünk az újsággal addigra mindenki végzett és már vártuk, hogy kész legyen a bizonyítvány, ami körülbelül tíz perc volt.

- Mindenki ügyes volt gratulálunk. Mindenki átment a vizsgán. Gratulálunk. Sok sikert a további életbe!- mondta a tanár és már adták is át.

Húsz perc múlva már el is hagytam az iskola területét. Imádok a kocsiba ülni, de most valahogy nem akartam több mint fél órát benne ücsörögni. Én lakok legmesszebb a sulitól és ezt mindig is utáltam. Főleg akkor, mikor mindig az összes piros lámpát kifogtam. Úgy ahogy most is. Nagyon jó. Kopogtatom a kormány két piros lámpa között, mikor megláttam az időt Úristen ilyen késő lenne már. Tuti, hogy én fogok legutoljára haza érni. Most kivételesen. Taposok bele a gázba és már azon az úton vagyok, amelyik egyenesen hazavisz és már csak egy kanyar lesz.

Lassan de biztosan haza értem. És hát igen, ahogy gondoltam én lettem az utolsó. De amint látom, most kivételesen Vicky lett az első. Hogy lehet? Parkolok le a ház elé, és már szállok is ki a kocsiból, és egyenesen megyek is be. Amit láttok, azt egy kicsit megrémisztett, de rájöttem, hogy nem betörők pakolták át a házat, hanem csak Rebiék, mert jön a várva várt nagy buli.

- Sziasztok, merre vagytok? – állok az ajtóba és várom, hogy előbukkanjanak. De csak egy „fent vagyunk” -at kaptam, és hallom, hogy odafent próbálnak ruhákat. Felszaladok gyorsan és látom, hogy mind a ketten a partira készen állnak. Rebin egy pink top, ami pontosan megy a hajához, és egy farmer, Vickyn pedig egy tűzpiros felső és fekete csőnadrág.

- Látom, elkészültetek. – néztem rájuk, kicsit morcosan, mint aki kimaradt a Barbie-s játékból.

- Bocsi, de már sokat vártunk, és készen álltunk mindennel, így felöltöztünk. Te is gyorsan öltözz át, és bulizhatunk!

- Jó oké, már rohanok is. - válaszoltam és már a mondat végét, már a fürdőszobába mondtam. Két perc se volt a fürdés és az átöltözés. Egy kék csillámos felsőt vettem fel és egy farmert. Mentem le és már csak a bömbölő zenét hallottam, és az ujjongást, hogy végre vége. Jöhet a nagybetűs élet.