4. Fejezet
Csak a kezdet
Victoria
Amint belépett az ajtón én már fordultam is meg és rohantam fel a lépcsőn.
- Vicky te hova mész? – kérdezte Candi, de én nem is figyeltem rá, csak rohantam tovább. Nyitottam az ajtóm és már ugrottam be az ágyba, amit alig öt perce ágyaztam be, de nem baj, most menedéket kell keresnem. És erre ez volt a legalkalmasabb. Nem tudom, hogy ezek miért történek meg, de tudom, hogy nagyon nem jó ez. Most jó lenne fel ébredni ebből a rémálomból.
- Vicky, minden rendben? – kopogtat valaki az ajtón, mire én oda rohanok, és már tolom is, hogy ne tudjon bejönni.
- Öhm, igen… minden rendben, de… azt hiszem, én most… öhm nem megyek le. – mondom, szó szerint dadogva, és talán ha jól hallottam Candinek. Viszont ha tényleg ő, akkor addig fog itt állni az ajtóba, míg ki nem megyek. És annak nem lesz jó vége. Én már érzem.
- Mi az, hogy nem akarsz ki jönni. Légy szíves ne idegesíts fel! – morogta vissza Candi, ami roppant zavaró, hisz még sose viselkedett így. Kinyitom résnyire az ajtót és látom egyből megenyhült az arca, talán ennyire látszik rajtam, hogy nem vagyok valami jó hangulatban?
- Na, jó most elmondom neked, hogy mi lesz, ha nem jössz le, és jól figyelj, mert a végén igen is le fogsz menni és végig csinálod! Szóval, ha nem mész le, akkor talán most teszel egy olyan lépést, ami sose tudsz, majd visszacsinálni. És a szomszédunkkal nem így kéne kezdeni. Főleg, hogy ő Adam Lambert! – a mondat végére összekulcsolta a kezét és felvont szemöldökkel nézz rám, hisz tudom, hogy igaza van és ő tudja, hogy eljutott a tudatomig, hogy most muszáj lemenni.
- Oké rendben.
Nagy nehezen rávettem magam, s lehet, hogy nem is volt rossz ötlet, sőt talán ez életem legjobb döntése s amit Candinek köszönhetek.
- Na, meg is vagyunk, csak Vicky a hajvasalót bekapcsolva hagyta és azért rohant fel. De lekötötte a net és muszáj volt érte fel menni. – mondja egyből Candi, amiről lesüt, hogy nem igaz az egész, de ahogy ő ezt elő adja, még én is elhittem az egészet.
- Hát igen, egy jó cikket láttam, ne haragudj, hogy megvárakoztattalak. A nevem Victoria Young, de hívhatsz Vickynek is. – mondtam és nyújtottam a kezem és akkor esett le igazán is, hogy mi is történik valójában.
- Nincsen gond. – válaszolta olyan kedvesen, hogy azt megfogalmazni se lehet. – Addig bemutatkozott a két barátnőd és meséltek is rólad egy kicsit. – mondat végén, mintha mosolyt láttam volna az arcán, amire én annyira lefagytam, mint amikor megtudtam, hogy elköltözhetek otthonról és tanulhatom azt a szakmát, amit én akartam mindig is.
- Remélem semmi rosszat nem mondtak rólam. – próbáltam úgy tenni, mintha nem lennék ideges és most nem kezdenék bele a mészárlásba, csak intettem a lányok felé, hogy tereljék a szót, és ők teljesítették is. Tudják, ilyenkor én nem viccelek az ilyennel!
- Gyere, nem akarsz egy kicsit leülni? - tette fel a kérdést Rebi, Candi viszont már vonszolta a jobb oldalán engem meg a bal oldalán.
- Jó csak egy kicsit, mert még sok dolgom van. – mondtam miközben már zuppant le a fotelban ahol tegnap még a mi nagy párna csatánk zajlott le. – Tegnap mit ünnepeltetek, amit megzavartam? – kérdezte és közben elkezdett babrálni a telefonjával, hogy ne tudjon a szemükbe nézni. Hogy milyen jól néz ki most ebbe a szettbe. Természetesen ma is fekete kollekcióba volt, Fekete nadrág, fekete zakó alatta párduc mintás ing és szint úgy fekete nyakkendő. És már kora reggel a haja is tökéletesen van megcsinálva.
-Vicky, jól vagy? – tette fel a kérdést Rebi, miközben jól oldalba bökött.
- Igen, igen jól vagyok, csak elkalandoztam. - mondtam, miközben éreztem, hogy az arcom már lángol s ezt nem csak én vettem észre. Miért kell most nekem ennyire elkalandoznom???
- És merre jártak a gondolataid? – kérdezte drága új szomszédunk, mintha bele látna a gondolataimba.
- És amúgy hogy-hogy ide költöztél? – tettem fel a kérdést mintha nem kérdeztek volna tőlem semmit. Igen jobb terelni a szót, mint rágódni rajta. Bár szerintem elég rossz felé, mert Candi és Rebi mérges fejjel néztek rám, Adam pedig csak mosolyogva kezdett bele. Legalább ő nem sértődött meg.
- Az előbb mondtam, hogy a régi helyett ahol laktunk nem szeretem, meg amúgy is unalmas környék volt, és ez a hely nagyon megtetszett.
- Ohh, hát értem, akkor tényleg nagyon elkalandoztam. Bocsi, de akkor csak elmondom. Azon kalandoztam el, hogy így kora reggel milyen fitt vagy s milyen jól nézel ki, én meg még a ruhát is alig tudtam kiválasztani. –mondtam s közbe le is hajtottam a fejem, mert hát az n telefonom fent van az emeleten ilyenkor.
- Hmm, mintha sejtettem volna. –kezdet bele, amit én nem nagyon értettem. – És nem, tudom, hogy miről beszélsz, hisz remekül nézel ki. – Ha ezt nekem valaki elmondta volna, két nappal ezelőtt, hogy majd Adam Lambert a szomszédom lesz s azt foglya majd mondani a saját kanapémon, amit nagy nehezen szereztem meg a boltból s hozattam haza, akkor szó szerint kiröhögöm, s ott hagyom az illetőt. – Óh, köszönöm – mondtam neki, és eszembe jut, hogy még meg se kínáltuk valamivel. – Tényleg nem kérsz valamit? – gyorsan ugrok is fel, nehogy újra a szemébe keljen nézni, hisz amit mondott nekem azt mindig is hallani akartam, de nem így és nem most, főleg a lányok előtt, akik mindig is piszkáltak vele.
- Nem köszönöm, de már kérdezték a lányok- válaszolta, mire mind a ketten csak bólogattak rá.
Te aztán nagyon elkalandoztál. – monda Candi miközben úgy fordult meg a kanapén, hogy ne lássa az arcát Adam, elkezdett tátogni nekem egy „jól csinálod hajrát” és közbe felemelte mind két kezét és mutatta a hüvelyk ujját, amire én csak mosolyogtam egyet s haladtam a konyhában. Közben hallottam, hogy a lányok további kérdéseket tesznek fel. Jobb lesz, ha fülelek, mert nem szeretnék megint beégni.
- És milyen lett a vizsga? – kérdezte, és számomra ez nagyon meglepő. Semmi köze hozzá, és mégis szeretné tudni? Hogy lehet valaki ennyire imádni való?
- Ennyire kínos volt a tegnapi jelenet, hogy kérdezős ködöl inkább? – ordítottam be a napaliba a konyhából, miközben babrálok a tegnapi poharakkal és próbálok egy tisztát találni.
- Te meg csak akkor tudsz megszólalni, ha nem látod az arcom? – vágta vissza a kérdést, amire elsőnek megálltam egy helybe s elkezdem gondolkodni, hogy biztos ezt akartam én mondani, majd mikor már töltöttem magamnak vizet bementem a napaliba s leültem vele szembe. Poker arcot felvenni!
- Talán, de inkább, te válaszolj a kérdésre. – lehet erre nem számított, de talán még én sem.
- Vicky csak azt akarta mondani, hogy nagyon jók lettek és ezért is buliztunk ilyen nagyot. – vágott közbe Candi amire már Rebi is válaszolt.
- De azért észrevettük az új stílusodat. Nagyon jól állt neked. – tudtam, hogy Rebi mellém áll, de hogy ennyire beszóljon neki ezt nem gondoltam. Ezt csak én tehetem meg. Attól független rá néztem és ő is én rám és jeleztük egymásnak, hogy ez most jó volt.
- Hát tényleg nem így akartam átjönni hozzátok, de szerintem felejtsük el azt a napot, jó? Nem is voltam jó hangulatba, főleg, hogy a költözés nagyon lefárasztott. Még magam is meg voltam lepődve, hogy át jöttem csak azért mert hangos a zene. – a válaszára senki se szólalt meg. Mintha hirtelen mindenki átérezte volna, hogy milyen is egy naaagy költözés.
- Hát igen – törte meg a csendet végül Candi - tudjuk milyen hosszú és fárasztó egy nagy költözködés. Főleg, ha egy másik országból jössz.
- Tényleg? És hova valósiak vagytok? – kérdezte miközben megcsörrent a telefonja, aminek én nagyon örülök, mert nem szeretek ’otthonról” olyan sokat mesélni.
- Egy pillanat ezt fel kell vennem. – azzal a mozdulattal ki is ment a konyhába a csajok meg egyből közelebb ültek mellém, mintha csak ezt várták volna már nagyon rég.
- Te aztán tényleg bolond vagy. –kezdte egyből Rebi, majd folytatta Candi.
- Nem bolond, csak szeleburdi egy kicsit. Nyugodj meg, már mondtam csak légy az a Vicky akit mi ismerünk. Akkor minden rendben lesz. De tudod, nem úgy, mint a pizza futárral. – pont ez kellett csak őt kellett felhozni.
Ugye csak most viccelsz? - tettem fel a kérdést – Pont most hozod fel őt is, nem látod, hogy így is elég kínos a szitu? – mondtam tovább a kérdéseket, amire viszont nem kaptam választ, amiből kezdtem sejteni, hogy ott áll a hátam mögött.
- Öhm, bocsi csajok, de ezt muszáj volt felvennem, de amúgy mi a baj, zavarok? – próbálta terelni a szót, de látszott az arcán, hogy kíváncsi is közben.
- Nincs semmi, csak van egy srác aki a kajánkat szokta kihozni, és bele van zúgva Vicky-be, de viszont ő meg nem. – válaszolta Candy. Adam rám nézett és csak annyit válaszolt:
- Hogy veled mindig mennyi baj van? – mosolygott s folytatta tovább – bár nem értem, hogy miért nem jön be neked, talán ennyire csúnya a srác? Mert egy ilyen lány nem lehet szingli. – amint befejezte a mondatott egyből rá néztem és már is folytatta, mintha az arcomról olvasta volna, hogy nem tetszik a kifejezése. – Vagy talán van udvarlód? – udvarlód? Hogy milyen romantikus egyem meg – Nem dehogy, és nem is néz ki rosszul, de… de inkább hagyjuk, nem akarok a sráctól semmit és ezt meg is beszéltem vele. Kész ennyi. Hagyjuk a témát jó? – tettem fel a kérdést, amire senki nem válaszolt, de lehetett érezni, hogy nem is akarnak.
- Értem, hát azt hiszem, én most megyek, mert már hívtak, hogy merre vagyok, de majd szerintem nem ez az utolsó, hogy átjövök hozzátok. – mosolygott és már köszönt is el tőlünk, amit alig tudtunk felfogni.
- Ne menj, még maradj egy kicsit – mondta gyorsan Candi – nem zavarsz, csak még a tegnapi napot beszél. – próbálta feltartani mi meg bólogattunk, hogy tényleg nem zavar minket, sőt egyenesen…
- Nem, dehogy nem arról van szó, hanem most már tényleg mennem kell, de ne aggódjatok nagyon jól éreztem magam, köszönöm a vendég láttást, és ne aggódjatok, hisz a szomszédba lakom, még fogunk találkozni. – azzal fogta és megfogta a kilincset, majd megfordul intett nekünk egyet és már ki is lépett az ajtón.
Hát ez is meg volt. Milyen gyorsan távozott. Vajon valami rosszat tettünk? – tettem fel a kérdést a lányoknak, de közben valójában inkább nekem szólt. Valami rosszat mondtattam, vagy esetleg tényleg csak mennie keltet, hisz amúgy egy sztárról van szó, és annak is örülhettünk, hogy át tudott jönni hozzánk.
- Biztosan, hogy csak mennie kellett valahova. – mondta Candy – és amúgy is, csak az mondta, hogy öt percre jön be és nézzétek több mint egy órát volt itt. – mutatott az órára és én hiába néztem, pontosan nem is tudtam, hogy mikor jött, szólva azt is mondhatta volna, hogy már 2 óra is volt az az egy.
- Hát, jó, ahogy gondolod. – kezdtem bele – viszont én most visszavonulok, mert ez az egy óra olyan volt, mintha egy egész nap lett volna. –a lányok erre csak egy „rendben”-el el is intézték, ami csak egy két órára érvényes, de legalább nem most zaklatnak vele. Bementem a konyhába ahol elővettem a reggelihez való dolgokat: zabpehely, tál tej kanál és már mentem is fel a szobámba. Arra, hogy milyen állapotban hagytam itt a szobám, arra már nem is emlékeztem, így a kaját addig az asztalomra raktam és újra megvetettem az ágyam. A megvetett ágyra ráültem magam mellé pakoltam a reggelim és az ölembe vettem a laptopom. Mint minden „rossz kislány” én is a twitterre ugrok fel leges legelsőnek. A tegnapi napot nem posztoljuk ki, mert meg lett ígérve, de a mai napot miért is ne?
Victoria Young: A mai nap nem is kezdődhetne jobban. #álom #meseszép #csoda
Ez a kis mondtat nem fog semmi rosszat tenni. Már kattintok is tovább, nézem az mailjeimet, amiben egy darab levél sincs, amit még nem olvastam volna el. Végre, nem zaklat senki. Sorba megyek, tovább mindent megnézek, nehogy valamiről lemaradjak egy kis pletykák. Csodák csodájára, még nincs fent, hogy Adam elköltözött volna, akkor én se fogom ezt feltenni. Pedig nagyon jó lenne. A nagy kutatásba kezdtem egyre jobban éhes lenni és úgy gondoltam, hogy egy jó étkezés mellé egy jó film nem is ártana, de ahogy leléptem volna a netről felugrott egy ablak. Válaszoltak twitteren a bejegyzésemhez.
Alex Morgan: Csak hiszed drágaságom! Én aztán nem hagyom!
Hát mintha sejthettem volna. Egyetlen olyan iskolatárs és egy osztálytárs is akivel nem jöttem ki jól. Nem tudom, hogy mi a baj van velem, pedig én akartam vele jóba lenni, de egy idő után meguntam. Minek foglalkozzak olyannak, aki nem hajlandó közeledni a másik iránt. De viszont nem hagyom magam:
Victoria Young: Jó! Próbáld meg! ;) Bár nem tudom, mi értelme van! #nyugi #miabaj
Majd Sara elintézi, úgy is imádja a csajt kikészíteni és én az ilyen helyzeteket átadom neki. Tényleg fel is hívom. Keresem a telefont, mert hát az mindig bujkál valahol, mire észreveszem az íróasztalom alatt. Jó bedobtam, még csoda, hogy nem ment tönkre. Keresem a névjegyzékbe és már hívom is. Párszor kicsöng, addig visszamászok az ágyra és közbe eszem a kajámat.
- Szijja mijja mi újság? – tette is fel a kérdést, amit minden telefonálásnál kezdi.
- Szióka, nincs, semmi csak gondoltam megkérdezem, hogy milyen bulit csaptatok tegnap? – na, jó tudom, hogy nem ezért hívtam én fel, de hát akkor se kezdethetem azzal, hogy mi történt velem azóta mióta elváltunk a vizsgától.
- Jaj, ne is mond, olyan fáradt vagyok, még most keltem fel. És hálás is vagyok, hogy felkeltettél, már rég fel kellett volna kelnem. – huh, de nem nagyon szereti, hogyha valaki felkelti. – És neked milyen volt? – tette fel a kérdést, mire én egy nagy levegővel ledaráltam neki mindent még a twitteres sztorit is hozzá tettem, hogy az új szomszédom ne nagyon üssön neki.
- Hát, csajszi, te aztán tudsz alkotni, Mondjuk az a hely tényleg elég elegáns és pont neki való. Nagy szerencséd van. Majd ugye bemutatsz neki? Amit azt illeti Alex-el meg ne is foglalkozz, majd mindjárt elintézem, tudod nagyon jól. – pontosan erre a válaszra vártam tőle – Persze, hogy bemutatlak, pont azért hívtalak fel. De még ne nagyon beszélj róla senkinek, mert még titok, hogy egyáltalán elköltözött. – mondtam neki suttogva, mintha még a csajok se hallhatnák, hogy én, mint mondok a telefonba.
- Nyugi van csajszi, hisz tudod, nem olyan vagyok. Viszont most leteszem, mert van néhány dolog, amit el kell intéznem, tudod! Jó legyél! Csá-csá! – és már tette is le a telefont.
Amint letettem a telefont addigra a kajával is végeztem, így kimásztam az ágyból és a telefonommal együtt ballagtam lefele. Közbe már csipogott is, hogy egy újabb hozzászólás érkezett a bejegyzésemhez. Nem is csalódok én Saraba.
Sara King: Jaaaj, fogd már be a szád! Még mindig próbálkozol? Mond minek? Keress más embert mi már túlléptünk. Érted? Már túúúl! #fogdfel #menj #vissza #se #gyere
Alap bejegyzésem már több mint 50 lájk és már Saráé is ott jár. A jó öreg iskola sose fog változni. Viszont nem gondoltam, hogy még lehet ennél rosszabb is.
Alex Morgan: Tudom, hogy mi volt nálatok tegnap és mai is! Megfogtalak! Véged lesz! #AL
AL! Honnan tudja? Amint elolvastam a lépcsőn, amit fogtam a kezembe mindent elejtettem és csak ott álltam, mint aki azt se tudja, hol van. Miből jött rá? Most vajon mi lesz???
