5. Fejezet - Minden rendben, de tényleg!

5 fejezet

Minden rendben, de tényleg!

A zajra egyből oda rohantak a lányok Vickyhez. Nem szólalt megy egyik, sem de sejtették, hogy valami nincs rendben. Viszont nem is mertek tőle kérdezni, hisz tudják nem fog rá válaszolni. Bólintottak neki, hogy majd ők összepakolnak, amire ő is csak viszonozta és már ment is be a szobájába. Ahogy bement Vicky az ajtón és csukódott a lányok egyből összenéztek, mire egyszerre tették fel az első kérdést!

- Nem tudod, hogy mi baja lehet? – kérdés után egy nagy hallgatás, majd folytatták a pakolást.

Gyors pakolás után nem tudták eldönteni, hogy felmenjenek-e már most hozzá, vagy egy pár napig hagyják, had nyugodjon le, és majd ő, ha akarja, majd elmondja. Tíz perc is eltelt, de végül a második állásban maradtak. 

Az a pár nap addig viszont úgy telt a három lány között, mintha egy temetés utáni napok telnének el. Mintha a vizsga már vagy 2-3 hónappal ezelőtt lett volna és már Adam is réges-rég költözött volna a házba. Amióta Adam első látogatása meg volt, azóta nem is volt náluk, ami meg is látszott mind a három lányon.

1 hét múlva

Candida

Nem bírom tovább, ez így nem mehet. Kezdem unni, hogy ha haza jövünk, mindenki egyből a szobájába ül, mert senki nem meri felhozni a múltkori témát. Ilyenkor imádom a kocsimat. Itt bármikor el tudok úgy gondolkodni, hogy senki se zavarjon meg. Bár a múlt héten akár otthon is lehettem volna akkor se zavart volna meg senki sem. Nem hármunk között volt a vita, mégis olyan, mintha a másikra haragudna az ember.  De vajon miért? Ezt kiderítem!

Amint belépek az ajtón máris megcsapta valami az orrom. Valaki főz. Csukom be az ajtót és a szokásos, „halihó” után lépek is be a konyhába. Vajon ki sütkérezik.  Csodák csodájára Vicky volt az. Amint meghallotta a hangom megfordult és egy nagy késsel a kezébe felém fordult.

- Szia. Csak én vagyok itthon, így gondoltam neki állok, és elkészítem a vacsorát. – válaszolta, miközben fordult is vissza a pult felé és folytatta az étel elkészítését.

- Huh, elsőnek is jól megijesztettél, másodszor meg, tudnánk beszélgetni egy kicsit? – tettem fel a kérdést, mert nem szeretek semmit se körül írni. Nem az a típus vagyok, aki előtte fél órát beszél a nagy semmiről, majd utána közli, hogy nem inkább ne beszéljünk az egészről.

- Persze, de nem baj, ha közben csinálom a dolgom? Amúgy is miről akarsz beszélni? – amint feltette a kérdést egyből leállt a húsdarabolással és rám nézett, én meg egyből belekezdtem.

- Múltkor egy kicsit zaklatottnak tűntél – vágtam bele mire felhúzta a szemöldökét, mint aki nagyon gondolkodik, hogy mikor is volt ez és még talán azon is, hogy miért is volt – ugye minden rendben van? – hiába tettem fel a kérdést látszott rajta, hogy nem emlékszik rá, hogy miről is beszélek. – Tudod, mikor Adam meglátogatott minket. – amint kimondtam ezt a mondtatott egyből leesett neki, és folytatta.

- Azt, hittem, hogy valami nagy baj lesz, ezért is nem mászkáltam olyan sokat. Igen tudom, kicsit furcsa volt ez a hét, de muszáj volt úgy tennem, mintha nem is léteznék. – az arcom eltorzul, amire ő csak folytatta – ne aggódj, azt hittem valami rosszat tettem, de nem.

- És nem is szeretnéd el árulni? – próbáltam puhatolózni, de tudtam, hogy nem fogok előrébb jutni, de próba szerencse.

- Nem, nincs jelentősége, és már túl is léptem rajta. – válaszolta és már felém fordult, mintha jelezné, jól jönne a segítség!

- Oké, rendben túl lett akkor tárgyalva. – válaszoltam mire adott nekem egy kést.

- Ugye segítesz? Amúgy tényleg Rebeca asszonyság merre van? – a hirtelen téma váltásait, de bírom.

- Persze, hogy segítek. – válaszoltam, viszont a második kérdésre nem válaszoltam egyből.

- És Rebi merre van? – tette fel újból a kérdést és így kénytelen voltam válaszolni.

- A héten nagyon sok minden történt. Többségében csak Rebivel, de nem akartunk vele zaklatni téged.

- Ohh, igen és mi az a hír, amit eddig nem hallhattam? – kérdezte, miközben már a hússal teljesen kész voltunk, már csak várhatjuk, hogy a sütőbe megsüljön. Neki dőlt a konyha pultnak és várta a magyarázatom, amit még én se raktam össze teljesen magamban. – Oké, tehát az incidens után én meg Rebi átmentünk Adamékhez és volt szerencsék megismerkedni Tommyval is. Rebi kért meg rá, hogy menjünk át én hiába mondtam neki, hogy várjunk meg vele, de ő már nem bírt várni. Már a három nap is sok volt neki.

- Ne viccelj, semmi baj, és hogy ment a látogatás? – ahw erre a kérdésre vártam. Nem akartam, hogy rosszul süljön el a dolog, de úgy látszik, csak én aggódtam emiatt.

- Hát a látogatás annyira jól sikerült, hogy néha, mikor nincs otthon Adam, akkor átugrik hozzá és filmeznek együtt. Ez a harmadik alkalom az óta. – ahogy meglepődött az szinte leírhatatlan viszont csak két szót szólt hozzá és bólogatott.

- Ez igen!

A mondatra nyílt is az ajtó. Biztosan Rebi az. Más nem lehet. Remélem, nem jön át Tommy.

- Rebi te vagy az? – tettem fel a kérdést miközben már indultam is az ajtó felé ahol már a cipőjét rugdosó pink hajjal találtam magam szemben.

- Igen, amit látod. – válaszára már csak mutogattam a fejemmel a konyha felé, ami elsőnek nem esett le neki, hogy miért rángatom a fejem, de mire kijött Vicky addigra összerakta a képet!

- Áh, szia Vicky. Jobban vagy? – kérdezte Rebi, mire csak bólintott egyet Vicky és már tálalt is.

A vacsora közben utoljára megbeszéltük, hogy soha többé ne legyen ilyen, hogy némák leszünk a házba, hisz jó barátnők vagyunk, elvileg mindent megbeszélhetnénk, és segítünk egymásnak bármi áron. Az este további részében Rebi és Tommy kivesézése volt, hogy milyen cuki, mikor a „áhh nem unalmas a film” szövegei után bealszik a filmen, amire Vicky csak annyit mondott, hogy biztos, csak te miattad aludt be, mert untattad a szövegeiddel, amire addig fajult, hogy nem is egy, hanem négy üveg bor lett felnyitva és újra az a hangulat volt, mint amikor ünnepeltük a vizsgát. Zene beindítva, mint akkor és vártuk, hogy Adam mikor kopogtat, és kéri, halkítsunk a zenén, mert ő akkor költözött, még ha nem is volt otthon, csak Tommy. Fél 11 fele már készültünk volna lefeküdni, mikor Rebi kapott egy sms-t Tommytól, hogy reméli kibuliztuk magunkat, mert Adam hazajött. Az utóirat az volt hozzá, hogy megkérdezte tőle, nem akar-e átjönni hozzánk kikapcsoltatni a zenét mire beintett neki. Ezt tett be a napnak nekem és Vickynek, de Rebit inkább a leges legutolsó szó: Puszi.