4. Fejezet Csak a kezdet

4. Fejezet

Csak a kezdet

Victoria

Amint belépett az ajtón én már fordultam is meg és rohantam fel a lépcsőn.

- Vicky te hova mész? – kérdezte Candi, de én nem is figyeltem rá, csak rohantam tovább. Nyitottam az ajtóm és már ugrottam be az ágyba, amit alig öt perce ágyaztam be, de nem baj, most menedéket kell keresnem. És erre ez volt a legalkalmasabb. Nem tudom, hogy ezek miért történek meg, de tudom, hogy nagyon nem jó ez. Most jó lenne fel ébredni ebből a rémálomból. 

- Vicky, minden rendben? – kopogtat valaki az ajtón, mire én oda rohanok, és már tolom is, hogy ne tudjon bejönni. 

- Öhm, igen… minden rendben, de… azt hiszem, én most… öhm nem megyek le. – mondom, szó szerint dadogva, és talán ha jól hallottam Candinek. Viszont ha tényleg ő, akkor addig fog itt állni az ajtóba, míg ki nem megyek. És annak nem lesz jó vége. Én már érzem. 

- Mi az, hogy nem akarsz ki jönni. Légy szíves ne idegesíts fel! – morogta vissza Candi, ami roppant zavaró, hisz még sose viselkedett így.  Kinyitom résnyire az ajtót és látom egyből megenyhült az arca, talán ennyire látszik rajtam, hogy nem vagyok valami jó hangulatban? 

- Na, jó most elmondom neked, hogy mi lesz, ha nem jössz le, és jól figyelj, mert a végén igen is le fogsz menni és végig csinálod! Szóval, ha nem mész le, akkor talán most teszel egy olyan lépést, ami sose tudsz, majd visszacsinálni. És a szomszédunkkal nem így kéne kezdeni. Főleg, hogy ő Adam Lambert! – a mondat végére összekulcsolta a kezét és felvont szemöldökkel nézz rám, hisz tudom, hogy igaza van és ő tudja, hogy eljutott a tudatomig, hogy most muszáj lemenni. 

- Oké rendben. 

Nagy nehezen rávettem magam, s lehet, hogy nem is volt rossz ötlet, sőt talán ez életem legjobb döntése s amit Candinek köszönhetek. 

- Na, meg is vagyunk, csak Vicky a hajvasalót bekapcsolva hagyta és azért rohant fel. De lekötötte a net és muszáj volt érte fel menni.  – mondja egyből Candi, amiről lesüt, hogy nem igaz az egész, de ahogy ő ezt elő adja, még én is elhittem az egészet. 

- Hát igen, egy jó cikket láttam, ne haragudj, hogy megvárakoztattalak. A nevem Victoria Young, de hívhatsz Vickynek is. – mondtam és nyújtottam a kezem és akkor esett le igazán is, hogy mi is történik valójában. 

- Nincsen gond. – válaszolta olyan kedvesen, hogy azt megfogalmazni se lehet. – Addig bemutatkozott a két barátnőd és meséltek is rólad egy kicsit. – mondat végén, mintha mosolyt láttam volna az arcán, amire én annyira lefagytam, mint amikor megtudtam, hogy elköltözhetek otthonról és tanulhatom azt a szakmát, amit én akartam mindig is. 

- Remélem semmi rosszat nem mondtak rólam. – próbáltam úgy tenni, mintha nem lennék ideges és most nem kezdenék bele a mészárlásba, csak intettem a lányok felé, hogy tereljék a szót, és ők teljesítették is. Tudják, ilyenkor én nem viccelek az ilyennel!

- Gyere, nem akarsz egy kicsit leülni?  - tette fel a kérdést Rebi, Candi viszont már vonszolta a jobb oldalán engem meg a bal oldalán. 

- Jó csak egy kicsit, mert még sok dolgom van. – mondtam miközben már zuppant le a fotelban ahol tegnap még a mi nagy párna csatánk zajlott le.  – Tegnap mit ünnepeltetek, amit megzavartam? – kérdezte és közben elkezdett babrálni a telefonjával, hogy ne tudjon a szemükbe nézni. Hogy milyen jól néz ki most ebbe a szettbe. Természetesen ma is fekete kollekcióba volt, Fekete nadrág, fekete zakó alatta párduc mintás ing és szint úgy fekete nyakkendő. És már kora reggel a haja is tökéletesen van megcsinálva. 

-Vicky, jól vagy? – tette fel a kérdést Rebi, miközben jól oldalba bökött. 

- Igen, igen jól vagyok, csak elkalandoztam. - mondtam, miközben éreztem, hogy az arcom már lángol s ezt nem csak én vettem észre. Miért kell most nekem ennyire elkalandoznom??? 

- És merre jártak a gondolataid? – kérdezte drága új szomszédunk, mintha bele látna a gondolataimba. 

-  És amúgy hogy-hogy ide költöztél? – tettem fel a kérdést mintha nem kérdeztek volna tőlem semmit. Igen jobb terelni a szót, mint rágódni rajta. Bár szerintem elég rossz felé, mert Candi és Rebi mérges fejjel néztek rám, Adam pedig csak mosolyogva kezdett bele.  Legalább ő nem sértődött meg. 

- Az előbb mondtam, hogy a régi helyett ahol laktunk nem szeretem, meg amúgy is unalmas környék volt, és ez a hely nagyon megtetszett. 

- Ohh, hát értem, akkor tényleg nagyon elkalandoztam. Bocsi, de akkor csak elmondom. Azon kalandoztam el, hogy így kora reggel milyen fitt vagy s milyen jól nézel ki, én meg még a ruhát is alig tudtam kiválasztani. –mondtam s közbe le is hajtottam a fejem, mert hát az n telefonom fent van az emeleten ilyenkor. 

- Hmm, mintha sejtettem volna. –kezdet bele, amit én nem nagyon értettem. – És nem, tudom, hogy miről beszélsz, hisz remekül nézel ki. – Ha ezt nekem valaki elmondta volna, két nappal ezelőtt, hogy majd Adam Lambert a szomszédom lesz s azt foglya majd mondani a saját kanapémon, amit nagy nehezen szereztem meg a boltból s hozattam haza, akkor szó szerint kiröhögöm, s ott hagyom az illetőt. – Óh, köszönöm – mondtam neki, és eszembe jut, hogy még meg se kínáltuk valamivel. – Tényleg nem kérsz valamit? – gyorsan ugrok is fel, nehogy újra a szemébe keljen nézni, hisz amit mondott nekem azt mindig is hallani akartam, de nem így és nem most, főleg a lányok előtt, akik mindig is piszkáltak vele.

- Nem köszönöm, de már kérdezték a lányok- válaszolta, mire mind a ketten csak bólogattak rá.

 Te aztán nagyon elkalandoztál. – monda Candi miközben úgy fordult meg a kanapén, hogy ne lássa az arcát Adam, elkezdett tátogni nekem egy „jól csinálod hajrát” és közbe felemelte mind két kezét és mutatta a hüvelyk ujját, amire én csak mosolyogtam egyet s haladtam a konyhában. Közben hallottam, hogy a lányok további kérdéseket tesznek fel. Jobb lesz, ha fülelek, mert nem szeretnék megint beégni. 

- És milyen lett a vizsga? – kérdezte, és számomra ez nagyon meglepő. Semmi köze hozzá, és mégis szeretné tudni? Hogy lehet valaki ennyire imádni való?

- Ennyire kínos volt a tegnapi jelenet, hogy kérdezős ködöl inkább? – ordítottam be a napaliba a konyhából, miközben babrálok a tegnapi poharakkal és próbálok egy tisztát találni. 

- Te meg csak akkor tudsz megszólalni, ha nem látod az arcom? – vágta vissza a kérdést, amire elsőnek megálltam egy helybe s elkezdem gondolkodni, hogy biztos ezt akartam én mondani, majd mikor már töltöttem magamnak vizet bementem a napaliba s leültem vele szembe. Poker arcot felvenni!

- Talán, de inkább, te válaszolj a kérdésre. – lehet erre nem számított, de talán még én sem.

- Vicky csak azt akarta mondani, hogy nagyon jók lettek és ezért is buliztunk ilyen nagyot. – vágott közbe Candi amire már Rebi is válaszolt.

- De azért észrevettük az új stílusodat. Nagyon jól állt neked. – tudtam, hogy Rebi mellém áll, de hogy ennyire beszóljon neki ezt nem gondoltam. Ezt csak én tehetem meg. Attól független rá néztem és ő is én rám és jeleztük egymásnak, hogy ez most jó volt.

- Hát tényleg nem így akartam átjönni hozzátok, de szerintem felejtsük el azt a napot, jó? Nem is voltam jó hangulatba, főleg, hogy a költözés nagyon lefárasztott. Még magam is meg voltam lepődve, hogy át jöttem csak azért mert hangos a zene. – a válaszára senki se szólalt meg. Mintha hirtelen mindenki átérezte volna, hogy milyen is egy naaagy költözés. 

- Hát igen – törte meg a csendet végül Candi - tudjuk milyen hosszú és fárasztó egy nagy költözködés. Főleg, ha egy másik országból jössz. 

- Tényleg? És hova valósiak vagytok? – kérdezte miközben megcsörrent a telefonja, aminek én nagyon örülök, mert nem szeretek ’otthonról” olyan sokat mesélni. 

- Egy pillanat ezt fel kell vennem. – azzal a mozdulattal ki is ment a konyhába a csajok meg egyből közelebb ültek mellém, mintha csak ezt várták volna már nagyon rég. 

- Te aztán tényleg bolond vagy. –kezdte egyből Rebi, majd folytatta Candi.

- Nem bolond, csak szeleburdi egy kicsit. Nyugodj meg, már mondtam csak légy az a Vicky akit mi ismerünk. Akkor minden rendben lesz. De tudod, nem úgy, mint a pizza futárral. – pont ez kellett csak őt kellett felhozni. 

Ugye csak most viccelsz?  - tettem fel a kérdést – Pont most hozod fel őt is, nem látod, hogy így is elég kínos a szitu? – mondtam tovább a kérdéseket, amire viszont nem kaptam választ, amiből kezdtem sejteni, hogy ott áll a hátam mögött.

- Öhm, bocsi csajok, de ezt muszáj volt felvennem, de amúgy mi a baj, zavarok? – próbálta terelni a szót, de látszott az arcán, hogy kíváncsi is közben.

- Nincs semmi, csak van egy srác aki a kajánkat szokta kihozni, és bele van zúgva Vicky-be, de viszont ő meg nem. – válaszolta Candy. Adam rám nézett és csak annyit válaszolt: 

- Hogy veled mindig mennyi baj van? – mosolygott s folytatta tovább – bár nem értem, hogy miért nem jön be neked, talán ennyire csúnya a srác? Mert egy ilyen lány nem lehet szingli. – amint befejezte a mondatott egyből rá néztem és már is folytatta, mintha az arcomról olvasta volna, hogy nem tetszik a kifejezése. – Vagy talán van udvarlód? – udvarlód? Hogy milyen romantikus egyem meg – Nem dehogy, és nem is néz ki rosszul, de… de inkább hagyjuk, nem akarok a sráctól semmit és ezt meg is beszéltem vele. Kész ennyi. Hagyjuk a témát jó? – tettem fel a kérdést, amire senki nem válaszolt, de lehetett érezni, hogy nem is akarnak.

 - Értem, hát azt hiszem, én most megyek, mert már hívtak, hogy merre vagyok, de majd szerintem nem ez az utolsó, hogy átjövök hozzátok. – mosolygott és már köszönt is el tőlünk, amit alig tudtunk felfogni.

- Ne menj, még maradj egy kicsit – mondta gyorsan Candi – nem zavarsz, csak még a tegnapi napot beszél. – próbálta feltartani mi meg bólogattunk, hogy tényleg nem zavar minket, sőt egyenesen…

- Nem, dehogy nem arról van szó, hanem most már tényleg mennem kell, de ne aggódjatok nagyon jól éreztem magam, köszönöm a vendég láttást, és ne aggódjatok, hisz a szomszédba lakom, még fogunk találkozni. – azzal fogta és megfogta a kilincset, majd megfordul intett nekünk egyet és már ki is lépett az ajtón. 

Hát ez is meg volt. Milyen gyorsan távozott. Vajon valami rosszat tettünk? – tettem fel a kérdést a lányoknak, de közben valójában inkább nekem szólt. Valami rosszat mondtattam, vagy esetleg tényleg csak mennie keltet, hisz amúgy egy sztárról van szó, és annak is örülhettünk, hogy át tudott jönni hozzánk. 

- Biztosan, hogy csak mennie kellett valahova. – mondta Candy – és amúgy is, csak az mondta, hogy öt percre jön be és nézzétek több mint egy órát volt itt. – mutatott az órára és én hiába néztem, pontosan nem is tudtam, hogy mikor jött, szólva azt is mondhatta volna, hogy már 2 óra is volt az az egy. 

- Hát, jó, ahogy gondolod. – kezdtem bele – viszont én most visszavonulok, mert ez az egy óra olyan volt, mintha egy egész nap lett volna. –a lányok erre csak egy „rendben”-el el is intézték, ami csak egy két órára érvényes, de legalább nem most zaklatnak vele. Bementem a konyhába ahol elővettem a reggelihez való dolgokat: zabpehely, tál tej kanál és már mentem is fel a szobámba. Arra, hogy milyen állapotban hagytam itt a szobám, arra már nem is emlékeztem, így a kaját addig az asztalomra raktam és újra megvetettem az ágyam. A megvetett ágyra ráültem magam mellé pakoltam a reggelim és az ölembe vettem a laptopom. Mint minden „rossz kislány” én is a twitterre ugrok fel leges legelsőnek. A tegnapi napot nem posztoljuk ki, mert meg lett ígérve, de a mai napot miért is ne?  

Victoria Young: A mai nap nem is kezdődhetne jobban. #álom #meseszép #csoda

Ez a kis mondtat nem fog semmi rosszat tenni. Már kattintok is tovább, nézem az mailjeimet, amiben egy darab levél sincs, amit még nem olvastam volna el. Végre, nem zaklat senki. Sorba megyek, tovább mindent megnézek, nehogy valamiről lemaradjak egy kis pletykák. Csodák csodájára, még nincs fent, hogy Adam elköltözött volna, akkor én se fogom ezt feltenni. Pedig nagyon jó lenne. A nagy kutatásba kezdtem egyre jobban éhes lenni és úgy gondoltam, hogy egy jó étkezés mellé egy jó film nem is ártana, de ahogy leléptem volna a netről felugrott egy ablak. Válaszoltak twitteren a bejegyzésemhez. 

Alex Morgan: Csak hiszed drágaságom! Én aztán nem hagyom!

Hát mintha sejthettem volna. Egyetlen olyan iskolatárs és egy osztálytárs is akivel nem jöttem ki jól. Nem tudom, hogy mi a baj van velem, pedig én akartam vele jóba lenni, de egy idő után meguntam. Minek foglalkozzak olyannak, aki nem hajlandó közeledni a másik iránt. De viszont nem hagyom magam: 

Victoria Young: Jó! Próbáld meg! ;) Bár nem tudom, mi értelme van! #nyugi #miabaj

Majd Sara elintézi, úgy is imádja a csajt kikészíteni és én az ilyen helyzeteket átadom neki. Tényleg fel is hívom. Keresem a telefont, mert hát az mindig bujkál valahol, mire észreveszem az íróasztalom alatt. Jó bedobtam, még csoda, hogy nem ment tönkre. Keresem a névjegyzékbe és már hívom is. Párszor kicsöng, addig visszamászok az ágyra és közbe eszem a kajámat. 

- Szijja mijja mi újság? – tette is fel a kérdést, amit minden telefonálásnál kezdi. 

- Szióka, nincs, semmi csak gondoltam megkérdezem, hogy milyen bulit csaptatok tegnap? – na, jó tudom, hogy nem ezért hívtam én fel, de hát akkor se kezdethetem azzal, hogy mi történt velem azóta mióta elváltunk a vizsgától.  

- Jaj, ne is mond, olyan fáradt vagyok, még most keltem fel. És hálás is vagyok, hogy felkeltettél, már rég fel kellett volna kelnem. – huh, de nem nagyon szereti, hogyha valaki felkelti. – És neked milyen volt? – tette fel a kérdést, mire én egy nagy levegővel ledaráltam neki mindent még a twitteres sztorit is hozzá tettem, hogy az új szomszédom ne nagyon üssön neki. 

- Hát, csajszi, te aztán tudsz alkotni, Mondjuk az a hely tényleg elég elegáns és pont neki való. Nagy szerencséd van. Majd ugye bemutatsz neki?  Amit azt illeti Alex-el meg ne is foglalkozz, majd mindjárt elintézem, tudod nagyon jól. – pontosan erre a válaszra vártam tőle – Persze, hogy bemutatlak, pont azért hívtalak fel. De még ne nagyon beszélj róla senkinek, mert még titok, hogy egyáltalán elköltözött. – mondtam neki suttogva, mintha még a csajok se hallhatnák, hogy én, mint mondok a telefonba.

- Nyugi van csajszi, hisz tudod, nem olyan vagyok. Viszont most leteszem, mert van néhány dolog, amit el kell intéznem, tudod! Jó legyél! Csá-csá! – és már tette is le a telefont. 

Amint letettem a telefont addigra a kajával is végeztem, így kimásztam az ágyból és a telefonommal együtt ballagtam lefele. Közbe már csipogott is, hogy egy újabb hozzászólás érkezett a bejegyzésemhez. Nem is csalódok én Saraba. 

Sara King: Jaaaj, fogd már be a szád! Még mindig próbálkozol? Mond minek? Keress más embert mi már túlléptünk. Érted? Már túúúl! #fogdfel #menj #vissza #se #gyere

Alap bejegyzésem már több mint 50 lájk és már Saráé is ott jár. A jó öreg iskola sose fog változni. Viszont nem gondoltam, hogy még lehet ennél rosszabb is. 

Alex Morgan: Tudom, hogy mi volt nálatok tegnap és mai is! Megfogtalak! Véged lesz! #AL

AL! Honnan tudja? Amint elolvastam a lépcsőn, amit fogtam a kezembe mindent elejtettem és csak ott álltam, mint aki azt se tudja, hol van. Miből jött rá? Most vajon mi lesz??? 

3. Fejezet Legfontosabb az első benyomás, vagy mégsem?

3. Fejezet

 Legfontosabb az első benyomás, vagy mégsem?

Adam Lambert

- Üdv én vagyok az új szomszéd Adam, Adam Lambert, és szeretném, ha lentebb vennétek a hangerőt, ma költöztem ide, és nagyon fáradt vagyok! Megtennétek ezt nekem?  - kezdtem bele a mondani valómba, ahogyan kinyitották az ajtót. Bár ahogy megláttam, hogy az ajtóba szó szerint előttem áll egy pink vattacukor, akire már nem tudtam haragudni kicsit visszább vettem a hangomon. Szó szerint pinkbe volt és még a haja is. Váó. Ő felmeri vállalni az ízlését. Mellesleg az a nagy parti annyira nem is nagy, csak három csaj ünnepelése, ami már annyira nem is zavaró, csak én most nem abba a hangulatomba jöttem át. Ez is ritka nálam. – Bocsi, ne haragudj, csak ma rossz napom volt és szeretnék minél hamarabb lefeküdni, de a zenétek áthallatszik, és nem tudok pihenni. Lentebb vennétek a hangerőt? – próbáltam kedvesebb lenni, hisz csak egyszerű parti, vagyis gondolom és, így üdvözölni a szomszédokat nem kéne. Nem rám vall.

- Váó te vagy Adam, Adam Lambert?  Én, ismerlek téged!  Te költöztél a szomszédba? Ez hihetetlen! – tágra nyílt szemekkel nézett rám az ajtóban a kis pink vattacukor. Megszoktam, hogy felismernek, de azért a szomszéd ne így reagáljon már rám. Egy két perces hallgatás után megtörték bentről a csendet.

- Mi az Rebi, ki zaklat minket? – kiabálta ki valaki, az arcát nem láttam, de a hangján hallható volt, hogy a látogatásomnak, már most nem örül. Viszont a pinknek már a nevét is tudom. – Áhh szóval úgy hívnak, hogy Rebeca? – nyújtom a kezem, mire ő is nyújtja.

- Igen, Rebeca Biersack vagyok, és hát üdv az én kis otthonomba. –terelt volna befele, de én léptem egyet hátra, jelezve, nem vendégeskedni jöttem, csak jelezni, hogy pihenni szeretnék, és azt viszont minél hamarabb.

- Na, mi az ki az, akit nem mersz be engedni? – a nagy semmiből elő jött egy másik csaj. Csak úgy hírtelen. Kicsit ijedtem meg. Vagy már ennyire fáradt vagyok? Tényleg jó lenen most már pihenni. – Áhh, nem akarok bemenni, csak szólni akartam, hogy kicsit halkítsátok le a zenét. Ha kérhetem. – válaszoltam.

- Óh, Adam Lambert a mi ajtónk előtt áll, hogy hangos a zene. Ez hihetetlen. Hát talán egy kicsit tudunk halkítani. – közölte velem a lány, ami kicsit meglepett, de most még ez se érdekel. Csak már az ágyamba akarok lenni. -  Okés, előre is köszönöm. Majd holnap átjövök, normálisan bemutatkozni és megköszönni.  – válaszoltam mosolyogva, mint aki nem is törődött volna, hogy mit mondtak neki. Fordultam is meg, és akkor esett le, hogy én egy köntösbe mentem át a szomszéd csajokhoz, szólni, akik ismernek is. Váó megint alkottam. Fel se megyek ma már a Twitterre. Majd holnap kitalálok valamit.

- Rendben, szia. – hallottam, hogy zárják az ajtót mögöttem, amire én már nem fordultam vissza, csak mentem a házunk felé ahol már Tommy várt kint az ajtóban összekulcsolt kézzel a mellkasán. Vigyorgott, mint a tejbe tök, amire én nem voltam kíváncsi, csak elhúztam mellette, mintha észre se vettem volna.   Orra alatt motyogott valamit, de nem merte hangosan kimondani, engem meg nem izgatott. Jobban jár, ha most nem inkább ő is elteszi magát. – Húztam aludni, holnap beszélünk. Jó éjszakát. –a mondattal egy huzamba húztam be az ajtóm és vettem le a köntösöm.  A telefonom off állapotba helyeztem és ugrottam is be az ágyba Ahonnan másnap reggelig ki se másztam.

Victoria

- Ez mi volt? – kérdezte Rebi a zárt ajtó előtt állva,

- Semmi, csak most szeretnék bulizni. – vágtam rá, egyből, és mentem bentebb, hogy ne is tudjon több kérdéssel piszkálni. Tudom, hogy igaza van, és nem szeretem, ha ezt a képembe vágják.

- Mi az, hogy semmi. Te láttad, hogy mit tettél? Felfogtad?  Adam KIBASZOTT Lambert-re csaptad az ajtót!!! Te Victoria NAGYMENŐ Young azt hiszed, hogy most is nagymenő vagy? – pufogva rohant utánam, amire Candida kikapcsolta a zenét, hogy halja mik is történek. Most kapni fogom az ívet, de nem érdekel. Na, jó de.

- Mi történt? – kérdezte Candida. – Ki volt az?

- Sose fogod kitalálni! Képzeld Adam, Adam Lambert itt állt az ajtónk előtt. És bakker köntösbe volt itt, és azt kérte, hogy halkítsunk a zenén. – Rebeca nyelve csak pörgött és pörgött. Sose tudott leállni, és most se. Most meg azért se fog.

- Hát, most nem csak le van halkítva, de ki is lett kapcsolva. – válaszolta, amire én elkezdtem nevetni. Candida mindig is komoly arccal tudta az ilyeneket kezelni, ami most nekem kedvez, de nagyon.

- Nem vicces! Candida, nem érted! Adam volt itt, és ő költözött a szomszédba!- pufogva hajtja még mindig a magáét. Szegény ilyenkor imádom a legjobban! De most jobb lenne, ha abba hagyná. A csöndes énjét most jobban szeretném.

- Hát azt még nem tudom felfogni, majd talán holnap, de azt meg főképpen, hogy ti, hogy reagáltatok erre. Vicky, te imádod a legjobban köztünk és Rebi, te meg nem inkább nem Tommy-s vagy? Azt ugye tudod, ha Adam itt van, akkor Tommy is? – tört ki Candidából. – Hisz nem úgy van, hogy most lakótársak lettek? Ha ideköltözött ő is, akkor Tommy is jött! – a pozitív gondolkodását, de bírom.

Mind ketten csöndbe csak néztük Candiddát és fel se fogtuk, hogy mit tettünk.

- Szerintem most mindenki menjen el aludni, majd holnap kitakarítunk, de ezt most nem fojtathatjuk, mert a mai nap így is hosszú volt. – próbáltam terelni a témát, és egyben a gondolataimat is.

- És Adam egy köntösben állt előttem. Ezt nem hiszem el! – motyogta maga elé Rebi.

A lefekvés előtt azért csak összébb pakoltunk és mindenki sorra lefürdött. Egy óra alatt újra ugyan olyan lett a lakás, mint amikor én beléptem. Höh, még hogy csak összébb pakolunk. Nem, nem. Az én ötletem volt, mert nem szeretek úgy lefeküdni, hogy ne legyen össze pakolva. Még akkor is, hogy azt mondtam, csak egy kicsit pakoljunk össze. Nem szeretem a putrit. Főleg úgy, hogy másnap vendégünk lesz!

  Az egy óra nem telt el anélkül, hogy ne kalandozzon el a fantáziánk.  Főleg a miénk ilyen késői órában.

- Hé, csajok. Szerintetek, csak köntös volt rajta? – törte meg a csendet, Rebeca amire mind a ketten egy másodpercre egy helybe maradtunk. – Ugye most csak viccelsz, hogy ezt hozod fel? – vágtam hozzá, miközben én is elgondolkodtam, hogy vajon csak az a köntös takarta el mindent?

- Szerintem még ő se fogta fel, hogy hogyan jött át hozzánk. Lehet, hogy nem is ide akart jönni, csak a hangos zene hívogatta. – mondta Candi, amire csak még jobban felpörgetet, hisz a buli az én ötletem volt. Tehát nem jött volna át, ha én nem akarok egy jóóó nagy bulit.

- Mielőtt azt, mondanád, hogy ezt te szervezted meg, jobb lenne, ha csak a kezed járna. – nézett rám dühösen Rebi, és hozzám vágott egy párnát azzal címezve, hogy az oda való ahol én állok és rakjam a helyére. Mellesleg bele lát a gondolataimba? – Már késő, ugyan is ez a parti az én ötletem volt. – a mondattal együtt én is hozzá vágtam egy másik párnát, ami a hozzá közel álló üllőgarnitúrára való volt. Jó nagy partit csaphattunk, ha minden szanaszét hever.  

Amint végeztünk, gyorsan elköszöntem a csajoktól és már vonultam is be a szobámba. A szokásos lefekvés nálam az úgy szokott működni, hogy be az ágyba és még bekapcsolom, a laptopom felmegyek a „netre” vagy esetleg bekapcsolok egy filmet vagy a kedvenc sorozataimból egy részt. Vagy van olyan, amikor a csajok beülnek hozzám, hogy ne unatkozzak már egyedül, még ha nem is az volt a tervem. Ahogy beültem az ágyba és válogattam a filmek között egy kopogás zavart félbe.

- Bocsi, bejöhetek? – tette fel a kérdést Candi, akinek sose tudok nemet mondani.

- Persze, gyere csak. – ültem fel az ágyban és jeleztem neki, hogy feküdjön be mellém.

- Nem tudok aludni, és gondoltam te se ezért úgy éreztem át kell jönnöm, amit nagyon jól megéreztem. – kezdett bele miközben befeküdt mellém.

Rebeca már alszik? – tettem fel a kérdést amolyan tereljük a szót a mai napról kérdéssel.

- Hát mondhatjuk úgy is. Bement a szobájába a telefonjával és a fülesével, tehát lefekvéshez készül. De te vajon miért nem tudsz aludni?  - nézett nagy szemekkel rám, és várta, hogy mondjam el az igazat, és semmi mellé beszélés nem akar hallani. Az ilyen nézését sose szerettem, mert tudja, hogy mikor hazudok, és mikor nem. Sok év alatt, már ki tapasztalta, és most ezt fel is használja ellenem. Ez nem ér. A nagy hallgatás után elege lett a várakozásból, és elvette tőlem a laptopomon, amin elkezdett kutakodni.

- Mit akarsz? Nézünk filmet?  - próbáltam úgy tenni, mintha az előző kérdés rég meg lett volna válaszolva és mehetünk tovább a következő kérdésre, aminek ő viszont nem örült.

- Bezzeg, most meg tudsz szólalni. – nézet rám morcosan.

- Nyugi, csak keresek nekem valamit. – folytatta, miközben már a laptopomon belemélyedt az egyik mappámba.

- Valószínű ő miatta nem tudsz aludni! – fordította elém a laptopom, amin, a képernyőjén Adam Lambert „Képes” mappája volt megnyitva.

- Ez nem igaz! – válaszoltam neki miközben vettem el tőle és léptem ki a képek közül.

- Te jó ég! Milyen sok képed van róla. És az előbb jól láttam, még külön giffes mappád is van?

- És akkor mi van?  - tört ki belőlem, mire csak mosolygott és megölelt.

- Most biztos ki vagy akadva azon, amit ma tettél, de hidd el, ebből nem lesz gond. – a mosolyból hirtelen átváltott a komolyra.

- Nem vagyok kiakadva, inkább, még most sem fogom fel. – tört ki belőlem

- Ezt nem hiszem el! – vágta rá, és közbe forgatta a szemeit.

. Pedig most hidd el. És tudod mi a legdurvább. Hogy most is azt tenném. Mert úgy érzem, hogy semmi rosszat nem tettem, de közben mégis. – a válaszom után érzetem, hogy most hisz nekem, mert az ilyeneket én komolyan gondolom, és ez nagyon is látszik rajtam.

- Tudod mit, felejtsük el ezt a témát legalább reggelig. Mit szólnál, ha ma itt aludnék melletted? – tette fel azt a kérdést, amit általában csak akkor tett fel, amikor vihar volt, vagy ha csak ketten voltunk itthon.

- Öhm okés, miért ne. Nézünk, valamit mielőtt lefekszünk okés? Mondjuk, nézzük a Lopott idő című filmet, amúgy is múltkor meg akartuk nézni.

- Rendben. – válaszolta, amire én már kapcsoltam is a filmet. A film vége után kapcsoltam is ki a gépet és feküdtünk le, mert pár óra múlva kellhettünk is. Érdekes reggelünk lesz.

Pár óra múlva

Reggel nyolckor egy hangos zajra keltem fel. Nem is zaj volt, hanem Candi telefonja. Ébresztőt állított be, hogy hamar fel tudjunk kelni.

- Ébresztő! – próbált ébresztgetni, aminek egy ideig nem volt nagy haszna. – Gyere, ébredj, mert nem soká beállít a vendégünk. – próbált tovább keltegetni, és ezzel a mondattal meg is történt. Felugrottam az ágyban, és hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.

- Most komolyan tegnap itt volt Adam??? – kérdeztem és közbe ránéztem az órára. – Azt álmodtam, hogy buliztunk és Adam volt az ajtónkba, mert a szomszédba költözött, és mondta, hogy hangos a zene és kapcsoljuk ki. Én meg azért se és rá basztam az ajtót. Hú, milyen rossz álmom volt.

Hát akkor ki kell, hogy ábrándítsalak, mert ez nem állom volt, hanem ez megtörtént, és bármelyik pillanatban át is jöhet, hogy köszöntsön minket. – a tudat, hogy az álom mégsem az, most nagyon nagyot ütött. Hirtelen gyomrom görcsbe rándult és azt se tudtam, hogy mit csináljak.

- Ááá, mikor jön mááár??? – hallom, hogy a fürdőben Rebi lelkesedik a tudattól, ami most engem lelkileg kikészít. Tényleg nem álom?

- Majd, jön, amikor akar. – válaszolta neki Candi és közbe intett nekem, hogy lassan én is neki kezdhetnék az öltözködésnek.  – öltözz fel, vagy te is köntösbe akarod várni, mint ahogy ő jött át hozzánk este?  - a kérdésre Rebeca válaszolt a fürdőből.

- Úhh, az meg korra lenne. Szerinted leesne neki, hogy mi észrevettük?  Amúgy megköszöni, vajon, hogy nem írtuk ki twitterre? – áll meg a szobám ajtajába a fogkefével a kezébe és várta, hogy válaszoljunk az értelmetlen kérdésére.

- Elsőnek is, nem, nem fogok köntösben üdvözölni őt. Kettő, nem is lenne jó ha ki írtuk volna ugyan is, ha szomszédunk akkor így üdvözölni nem kéne, még ha igaz is. – válaszoltam neki, miközben tereltem ki őket a szobámból.

- Szóval jó lett volna? – tette fel Rebi a választ, amire csak becsuktam az ajtót válasz nélkül.

Felöltözés után mindig összébb pakolok a szobámba reggel, nem tudom, hogy mit csinálok éjjel, de mindig rendetlenséget érzek reggel, még ha patyolat tiszta is a szoba. Olyankor bekapcsolom a zenét a szobámba és úgy takarítok. Körülbelül 15 perc után rálesek a telefonomra, ami világít, és látom Candida hív. Pont Adam egyik száma megy, így azért se kapcsolom ki, mert biztosan azt akarja. Ahogy megyek ki az ajtómon és érek az első lépcsőhöz hallom, hogy újra fel akar hívni és már csörög is a telefonom a kezembe és természetesen a Trespassing szólal meg rohanok lefele, hogy nyugi minden rendben itt vagyok.

- Nyugi van, csajok jövök, mi a baj? – jövök le flegmán, a lépcsőn, mikor meglátom, hogy tárva nyitott ajtónkban ott állnak és rám várnak.

- Gyere, nézd ki jött át hozzánk! – a kedves és aranyos Candi, most is próbál úgy tenni, mintha nem tettem volna semmi hülyeséget.

- Öhm szia, Adam! Gyere beljebb! – próbálkozásom elég gyatrára sikerül, hisz odafent üvölt Adam és még a kezembe is ő szólal meg, ami nem egy nagyon jó üdvözlés az én részemről főleg a tegnapi incidens után. Most mit tegyek???

- Szívesen bejövök, válaszolta. A többiek bekísérték, én meg rohantam fel, hogy kapcsoljam ki a zenét és jó messzire eldobjam a telefonomat. Én, ahogy most feljöttem ide, úgy is maradok itt. 

2. Fejezett - Üdv, én vagyok az új szomszéd

2. Fejezett

Üdv, én vagyok az új szomszéd

Az összes elkészülődéssel és átöltözéssel körülbelül délután 5 fele végeztek is, aminek nagyon örültek. Még sose voltak ilyen hamar kész egy partyra. Lehet, hogy megvannak az okaik, de most nagyon úgy érezték, hogy addig, míg nem tudnak mit rendelni addig csak a beszélgetéssel elütik az időt. Kitárgyalták, hogy milyen könnyűek voltak a vizsgák és, hogy most kivételesen Vicky ért haza leghamarabb, aminek ő nem nagyon örült, hogy megint ezzel piszkálják. Párna csatával le is vezette a kis dühét, ami a végére viccessé alakult.

Elsőnek Vicky hagyta abba a játékot, pont, aki el kezdte, hogy most már jó lenne valamit rendelni, és mikor indult a telefonjához, épp kinézett az ablakon, és meglátta, hogy egy költöztető áll kint a szomszéd háznál.

- Hát ez meg mit keres itt. – lepődött meg, mert nem tudták, hogy a szomszéd lakás eladó lenne.

- Mi az? – kérdeztek rá döbbenten.

- Egy költöztető cég van itt, szerintem pont az aki a mi cuccainkat is hozta. – a válaszra nem érkezett semmi újabb kérdés, egyből ők is oda rohantak az ablakhoz és egymás mellé beálltak, mint a gyerekek mikor nézik a kinti verekedést. Egy kicsit se volt feltűnő, de szerencséjükre, aki költözik be a lakásba az nem volt kint a költöztetők, meg különösen a dolgukat végezték, és nem figyeltek oda.

- Vajon ki fog ma ideköltözni?- Tette fel a kérdést Rebeca.

- Nem tudom, de jó lenne most már rendelni, vágott közbe Vicky és ment a telefonhoz. Be se kellett pötyögni a számot csak a névjegyzékbe megkereste a számot, amit úgy mentett el „my favorite servers” amin már a lányok jó párszor ki is gúnyolták a futár előtt, de ő mindig is tudta, hogy kell olyankor viselkedni.

- Hallo, Vicky vagyok, szeretnék rendelni a szokásosat, igen és most kivételesen, italt is szeretnék rendelni… igen ma vizsgáztunk... igen mind a hárman… nagyon jó lett.  Tehát a rendelés két pezsgő… hát nem is tudom, legyen fehér… két üveg vodka, igen, amit ott szoktam inni… kísérőnek legyen narancs… igen mi is lenne hozzá. És szeretnék kérni még 2 üveg tequilát… nem-nem kell, citrom van itthon hozzá. Igen szerintem ez elég lesz. Ne tessék, aggódni óvatosak leszünk… igen annak nagyon örülnénk… áh, nem szeretnék tőle semmi, csak jó, hogy ő hozza ki a kaját. Hát mert ő épségben hozza ki. Értem és akkor mikorra várhatom az érkezését? Másfél óra, nagyon jó tökéletes, köszönöm, viszlát. És köszönjük… igen át adom nekik. – Na, ezt is megoldottam, és az a helyes srác fogja kihozni, aki múltkor is.

- Na, de Vicky már megint ezt kell csinálnod vele. – vágtak vissza Vickynek, amit ugyan ő nem értett.

De, miért nem tetszik nektek a srác? Vagy mi a baj? –ne értette, hogy miért kapta ez a nagy lehordást, mikor mindig ő szokta kihozni a kaját.

- Azért, mert nem veszed észre, hogy fülig szerelmes beléd. Ezért szoktunk szekálni vele, de te nem is veszed észre, és még azt se, hogy közeledne feléd, te meg akkor baszod rá az ajtót, szó szerint. – A választ együtt mondták felváltva, hogy Vickynek még jobban üssön.

- Ohh. – nyögte ki nagy nehezen a választ. – Nem gondoltam, hogy ennyire szerethető vagyok. Nem tehetek, róla nem jön úgy be, max csak egy jó barát lehetne, de ezek után nem biztos. – folytatta a választ.

- Na, jó addig találjunk ki valamit. – terelte a szót Candida. Kapcsoljuk be a zenét és kezdjük el a bulit. Táncoljunk.

Az első szám, amit bekapcsoltak az Pitbulltól a „Don’t stop the party” volt. Hisz ma nem állhat meg a buli.  Feltekerték a hangerőt és elkezdtek énekelni a számot közbe ritmusosra ugrálni. Egymás után jöttek a számok miközben szó szerint kitáncolták a lelküket. Ahogy ígérték a kaját meg is érkezett másfél órán belül a helyes sráccal, és mivel Vicky kérte a cuki fiút és még ő is rendelt azért neki kellett nyitni ajtót plusz fizetni is, aminek nem nagyon örült.

- Szia. Itt a rendelés. – a beszélgetés a srác kezdte, ami szokatlan volt a csajoknak. Máskor lehajtott fejjel áll az ajtónál és úgy adja át a kaját, és nem mer felnézni, nehogy valami rosszat lásson. Most más volt.  Kihúzta magát, amitől majdnem egy fejjel magasabb volt, mint Vicky, és akkor figyelt fel rá, hogy valójában, nem is néz ki rosszul, szép rövid barna haja van, amit most felzselézett és szép kék szemeit is most fedezte fel.

- Szia. Ohh köszönöm. Mennyi lesz? Amúgy nagyon szép szemeid vannak. - válaszolta.

- Köszönöm. A te szemeid is nagyon szépek. Mint az égen a csillag. – Vicky arcán a döbbenet volt, akkor esett le neki, hogy a srác tényleg bele szeretett és ő ezt nem vette észre. Nem szereti, ha átverik, de ős sem szeret másokat átverni.

Lehet, hogy most rossz ötlet volt megdicsérni. – gondolta magában miközben azon töprengett, hogy vajon hogyan mondja meg neki, hogy ő ugyan nem érez iránta semmit.

- Figyelj, hozom a pénzt és mindjárt mondok valamit. – gyorsan elvette tőle a kaját és az italokat oda adta a csajoknak, hogy kezdjenek el tálalni és pakolgatni, míg ő rendezi a számlát mindkét részről, amire nem ellenkeztek tették a dolgukat, hisz tudják, amit komolyan gondol, az úgy is lesz.

- Menyi is lesz? – kérdezte újra a lány.

- 200 dollár lesz. (durván 48 ezer forint)- válaszolta, mire Vicky hezitálva, de a kezébe adta a pénzt és becsukta az ajtót maga után.

- Figyelj, nem tudom, hogy mit érzel irántam, de rávilágítottak a csajok, hogy valami mégis van, és én ezt nem vettem észre. Nem vagyok nagy szóbeszédes ilyenkor, szóval a lényegre török. Ebből nem lehet semmi, ne haragudj, ha az érzéseiddel játszottam. – nehezen, de érezte, hogy jobb lesz így és várta, hogy mi lesz a következő lépés.

- Okés rendben, szia. – és a srác ült is be a kocsiba, amire ki jöttek a lányok, hisz a kíváncsiság hajtotta őket.

- Minden rendben van? – kérdezte elsőnek Candida. – Ilyen hamar meg is beszéltétek? Vagy mi történt?

- Meg mondtam neki, hogy nem érdeklem és kész. Ez van.

- Nézzétek, már az új szomszéd be is pakolt és eltűnt a költöztető cég. – vágott közbe Rebeca, hogy terelje a kínos beszélgetésről a szót.

- Hát igen, minket is hamar beköltöztetek ide, szó szerint. Majd holnap üdvözöljük őket, de most már ideje lenne enni és tovább bulizni. – válaszolt Vicky és terelte be a lányokat.

A vacsorát hamar befejezték, hisz aznap alig ettek, vagy az idegesség miatt, vagy azért, mert nem volt rá idő. Hamar megették a három óriás pizzát, bár a Sushinak most nem nyúltak hozzá, így berakták a hűtőbe, majd jó lesz másnap reggel. Egy kicsit leültek a kanapéra, és elkezdték kibontani az italokat. Az első italhoz mindenki mondott egy tósztot, amit elsőnek Rebeca kezdett és Vicky zárta.

- Nem gondoltam volna, hogy ez az öt év így fog eltelni, és nagyon örülök, hogy megismertük egymást. Nagyon köszönöm, hogy mindig mellettem álltatok, még akkor is, mikor a rossz napjaim után kicsit ki keltem magamból. Köszönöm, hogy vagytok nekem. – emelte meg a poharát Rebeca.

- Azt, hogy itt vagytok nekem nagyon sokat jelent. Amit Rebi is mondott, az hogy itt vagyunk öt évvel egymásnak az nagyon sokat jelent nekem. Remélem, ha megházasodunk is, akkor is tartjuk a kapcsolatot. – tört ki Candidából a szó.

- Hát így a végére mit is mondhatnék – kezdtet bele Vicky mosolyogva – Nagy öröm számomra, hogy ebbe a nagyvárosban nem vagyok egyedül és számíthatok rátok. Mindig is együtt leszünk, még ha nem egy házban, és erről gondoskodni fogunk! Imádlak titeket.

Koccintás után megölelték egy mást, ami után úgy érezték itt az idő rá kapcsolni a zenére. Fentebb is vették a hengerős és az italokat egymás után lehúzni.

Ismeretlen szomszéd

Életembe nem keltem ilyen korán, mint most, egy rossz költözés miatt. – motyogja a fürdőben miközben már az utolsó holmikat pakolja. Még egyet körül jár a ház körül, hogy tényleg mindent elrakott, és nem hagy itt valami értékes dolgot az új lakónak.

- Tommy, te kész vagy? Mert én már igen. - kérdezte lakótársát, akivel már lassan 3 éve együtt lakik, és a miatt többször összehozták őket a címlapokon. Kinek az örömére, kinek nem.

- Igen kész vagyok. – válaszolta miközben az utolsó dolgokat vitte a kezében a kocsihoz. Ahova költöznek, csak két várossal van arrébb, de mégis korán kellett ma kelni, hisz egy nap alatt szeretet volna átköltözni.

Az új lakáshoz hamar oda értek már reggel 7-kor ott voltak. Egyből neki is láttak a költöztető cég, amíg ő körülnézett az udvaron észrevette a szomszédokat. A környékről az hallotta, hogy nagyon kedves a környék és csendes. Bár, most annyira nem volt, három csaj csak úgy rohan a kocsijukhoz, mintha üldöznék őket. A másik szomszéd zenét hallgatva megy az utcán és észre se vesz. Ennyit a kedvességről. Bár reggel kinek van kedve ismerkedni.

- Adam gyere, segíts mit hova rakjunk. – bökte oldalba a kis szöszi.

. Megyek, megyek. Gyorsan pakoljunk ki, mert nem szeretnék holnap is ezzel foglalkozni.

- Akkor minek költöztünk megint el?

- Mert már untam ott lakni, ne feleselj, inkább kezdjünk neki a munkához. – válaszolt durcásan.

Egész nap pakolásztak ki be a kocsiból miközben vizsgálta, hogy egyáltalán hova is költöztek.

- Ez ide kell tenni, az a széket a szobába kell vinni. Igen mellé pakold, majd elintézem. A konyha, csak pakolja le oda, majd én elintézem. – egész nap ment a meló, és ahogy szerette volna, ötre végeztek is. Ahogy elhajtott a kocsi észrevette, hogy akik reggel nagyon sietősen hagyták el a házukat, mind haza ért.

- Végre ma be tudtuk fejezni a költözést. Vajon észrevette valaki itt, hogy költözködtünk? – tette fel a kérdést, amire tudta a választ, de mégis jól esett volna neki, ha az ellentétéjét mondanák neki. Most kivételesen.

- Hát nem tudom, talán a mellettünk lévő szomszéd lányok. Mintha észrevették volna, nem tudom. 

- Hmm, kizárt dolog, de majd holnap meg tudjuk. Most inkább mennyünk aludni, vagy filmezünk?

- Szerintem, most én inkább lefekszem, de ha te szeretnél, filmezhetsz. – vágta rá Tommy, és már ment befele, mert kint már hűvös volt és elfáradt a költözésben.

Lehet, hogy én is csak leülök elé és egyből elalszok előtte, mert hosszú volt ez a nap.

Fürdés után Tommy egyből ment be a szobájába, míg Adam a konyhába neki áll kutatni, miközben, csak annyit hall az emeletről – úgyse fogod megtalálni akármit is keresel, amire csak az volt a válasz, hogy lehet, de nem baj azért is kutatok még. Alig telik el 10 perc mikor meghallja a nagy zajt oda át. Kiment az udvarra, és hallotta, hogy az a bizonyos nagy zaj nem más, mint zene a szomszédban. Buliznak odaát. Pont ilyenkor? Ez nem lehet. Miért pont akkor mikor ő költözik?

- Majd én megmutatom, hogy ki vagyok. – Gondolta, és rohant be a köntösért, ami még a dobozból vett ki és gyorsan átment a szomszédhoz és már dübögött is az ajtón. Nagy nehezen, de kinyitották neki az ajtót.

- Üdv én vagyok az új szomszéd Adam, Adam Lambert, és szeretném, ha lentebb vennétek a hangerőt, ma költöztem ide, és nagyon fáradt vagyok! Megtennétek ezt nekem?