3. Fejezet
Adam Lambert
- Üdv én vagyok az új szomszéd
Adam, Adam Lambert, és szeretném, ha lentebb vennétek a hangerőt, ma költöztem
ide, és nagyon fáradt vagyok! Megtennétek ezt nekem? - kezdtem bele a mondani valómba, ahogyan
kinyitották az ajtót. Bár ahogy megláttam, hogy az ajtóba szó szerint előttem
áll egy pink vattacukor, akire már nem tudtam haragudni kicsit visszább vettem
a hangomon. Szó szerint pinkbe volt és még a haja is. Váó. Ő felmeri vállalni
az ízlését. Mellesleg az a nagy parti annyira nem is nagy, csak három csaj
ünnepelése, ami már annyira nem is zavaró, csak én most nem abba a hangulatomba
jöttem át. Ez is ritka nálam. – Bocsi, ne haragudj, csak ma rossz napom volt és
szeretnék minél hamarabb lefeküdni, de a zenétek áthallatszik, és nem tudok
pihenni. Lentebb vennétek a hangerőt? – próbáltam kedvesebb lenni, hisz csak
egyszerű parti, vagyis gondolom és, így üdvözölni a szomszédokat nem kéne. Nem
rám vall.
- Váó te vagy Adam, Adam Lambert? Én, ismerlek téged! Te költöztél a szomszédba? Ez hihetetlen! –
tágra nyílt szemekkel nézett rám az ajtóban a kis pink vattacukor. Megszoktam,
hogy felismernek, de azért a szomszéd ne így reagáljon már rám. Egy két perces
hallgatás után megtörték bentről a csendet.
- Mi az Rebi, ki zaklat minket? –
kiabálta ki valaki, az arcát nem láttam, de a hangján hallható volt, hogy a
látogatásomnak, már most nem örül. Viszont a pinknek már a nevét is tudom. –
Áhh szóval úgy hívnak, hogy Rebeca? – nyújtom a kezem, mire ő is nyújtja.
- Igen, Rebeca Biersack vagyok,
és hát üdv az én kis otthonomba. –terelt volna befele, de én léptem egyet
hátra, jelezve, nem vendégeskedni jöttem, csak jelezni, hogy pihenni szeretnék,
és azt viszont minél hamarabb.
- Na, mi az ki az, akit nem mersz
be engedni? – a nagy semmiből elő jött egy másik csaj. Csak úgy hírtelen. Kicsit
ijedtem meg. Vagy már ennyire fáradt vagyok? Tényleg jó lenen most már pihenni.
– Áhh, nem akarok bemenni, csak szólni akartam, hogy kicsit halkítsátok le a
zenét. Ha kérhetem. – válaszoltam.
- Óh, Adam Lambert a mi ajtónk
előtt áll, hogy hangos a zene. Ez hihetetlen. Hát talán egy kicsit tudunk
halkítani. – közölte velem a lány, ami kicsit meglepett, de most még ez se
érdekel. Csak már az ágyamba akarok lenni. - Okés, előre is köszönöm. Majd holnap átjövök,
normálisan bemutatkozni és megköszönni. – válaszoltam mosolyogva, mint aki nem is
törődött volna, hogy mit mondtak neki. Fordultam is meg, és akkor esett le,
hogy én egy köntösbe mentem át a szomszéd csajokhoz, szólni, akik ismernek is.
Váó megint alkottam. Fel se megyek ma már a Twitterre. Majd holnap kitalálok
valamit.
- Rendben, szia. – hallottam,
hogy zárják az ajtót mögöttem, amire én már nem fordultam vissza, csak mentem a
házunk felé ahol már Tommy várt kint az ajtóban összekulcsolt kézzel a
mellkasán. Vigyorgott, mint a tejbe tök, amire én nem voltam kíváncsi, csak
elhúztam mellette, mintha észre se vettem volna. Orra
alatt motyogott valamit, de nem merte hangosan kimondani, engem meg nem
izgatott. Jobban jár, ha most nem inkább ő is elteszi magát. – Húztam aludni,
holnap beszélünk. Jó éjszakát. –a mondattal egy huzamba húztam be az ajtóm és
vettem le a köntösöm. A telefonom off
állapotba helyeztem és ugrottam is be az ágyba Ahonnan másnap reggelig ki se
másztam.
Victoria
- Ez mi volt? – kérdezte Rebi a
zárt ajtó előtt állva,
- Semmi, csak most szeretnék
bulizni. – vágtam rá, egyből, és mentem bentebb, hogy ne is tudjon több
kérdéssel piszkálni. Tudom, hogy igaza van, és nem szeretem, ha ezt a képembe
vágják.
- Mi az, hogy semmi. Te láttad,
hogy mit tettél? Felfogtad? Adam
KIBASZOTT Lambert-re csaptad az ajtót!!! Te Victoria NAGYMENŐ Young azt hiszed,
hogy most is nagymenő vagy? – pufogva rohant utánam, amire Candida kikapcsolta
a zenét, hogy halja mik is történek. Most kapni fogom az ívet, de nem érdekel. Na,
jó de.
- Mi történt? – kérdezte Candida.
– Ki volt az?
- Sose fogod kitalálni! Képzeld
Adam, Adam Lambert itt állt az ajtónk előtt. És bakker köntösbe volt itt, és
azt kérte, hogy halkítsunk a zenén. – Rebeca nyelve csak pörgött és pörgött.
Sose tudott leállni, és most se. Most meg azért se fog.
- Hát, most nem csak le van
halkítva, de ki is lett kapcsolva. – válaszolta, amire én elkezdtem nevetni.
Candida mindig is komoly arccal tudta az ilyeneket kezelni, ami most nekem
kedvez, de nagyon.
- Nem vicces! Candida, nem érted!
Adam volt itt, és ő költözött a szomszédba!- pufogva hajtja még mindig a
magáét. Szegény ilyenkor imádom a legjobban! De most jobb lenne, ha abba
hagyná. A csöndes énjét most jobban szeretném.
- Hát azt még nem tudom felfogni,
majd talán holnap, de azt meg főképpen, hogy ti, hogy reagáltatok erre. Vicky,
te imádod a legjobban köztünk és Rebi, te meg nem inkább nem Tommy-s vagy? Azt
ugye tudod, ha Adam itt van, akkor Tommy is? – tört ki Candidából. – Hisz nem
úgy van, hogy most lakótársak lettek? Ha ideköltözött ő is, akkor Tommy is
jött! – a pozitív gondolkodását, de bírom.
Mind ketten csöndbe csak néztük
Candiddát és fel se fogtuk, hogy mit tettünk.
- Szerintem most mindenki menjen
el aludni, majd holnap kitakarítunk, de ezt most nem fojtathatjuk, mert a mai
nap így is hosszú volt. – próbáltam terelni a témát, és egyben a gondolataimat
is.
- És Adam egy köntösben állt
előttem. Ezt nem hiszem el! – motyogta maga elé Rebi.
A lefekvés előtt azért csak
összébb pakoltunk és mindenki sorra lefürdött. Egy óra alatt újra ugyan olyan
lett a lakás, mint amikor én beléptem. Höh, még hogy csak összébb pakolunk.
Nem, nem. Az én ötletem volt, mert nem szeretek úgy lefeküdni, hogy ne legyen
össze pakolva. Még akkor is, hogy azt mondtam, csak egy kicsit pakoljunk össze.
Nem szeretem a putrit. Főleg úgy, hogy másnap vendégünk lesz!
Az egy
óra nem telt el anélkül, hogy ne kalandozzon el a fantáziánk. Főleg a miénk ilyen késői órában.
- Hé, csajok. Szerintetek, csak
köntös volt rajta? – törte meg a csendet, Rebeca amire mind a ketten egy másodpercre
egy helybe maradtunk. – Ugye most csak viccelsz, hogy ezt hozod fel? – vágtam
hozzá, miközben én is elgondolkodtam, hogy vajon csak az a köntös takarta el
mindent?
- Szerintem még ő se fogta fel,
hogy hogyan jött át hozzánk. Lehet, hogy nem is ide akart jönni, csak a hangos
zene hívogatta. – mondta Candi, amire csak még jobban felpörgetet, hisz a buli
az én ötletem volt. Tehát nem jött volna át, ha én nem akarok egy jóóó nagy
bulit.
- Mielőtt azt, mondanád, hogy ezt
te szervezted meg, jobb lenne, ha csak a kezed járna. – nézett rám dühösen
Rebi, és hozzám vágott egy párnát azzal címezve, hogy az oda való ahol én állok
és rakjam a helyére. Mellesleg bele lát a gondolataimba? – Már késő, ugyan is
ez a parti az én ötletem volt. – a mondattal együtt én is hozzá vágtam egy
másik párnát, ami a hozzá közel álló üllőgarnitúrára való volt. Jó nagy partit
csaphattunk, ha minden szanaszét hever.
Amint végeztünk, gyorsan
elköszöntem a csajoktól és már vonultam is be a szobámba. A szokásos lefekvés
nálam az úgy szokott működni, hogy be az ágyba és még bekapcsolom, a laptopom
felmegyek a „netre” vagy esetleg bekapcsolok egy filmet vagy a kedvenc
sorozataimból egy részt. Vagy van olyan, amikor a csajok beülnek hozzám, hogy
ne unatkozzak már egyedül, még ha nem is az volt a tervem. Ahogy beültem az
ágyba és válogattam a filmek között egy kopogás zavart félbe.
- Bocsi, bejöhetek? – tette fel a
kérdést Candi, akinek sose tudok nemet mondani.
- Persze, gyere csak. – ültem fel
az ágyban és jeleztem neki, hogy feküdjön be mellém.
- Nem tudok aludni, és gondoltam
te se ezért úgy éreztem át kell jönnöm, amit nagyon jól megéreztem. – kezdett
bele miközben befeküdt mellém.
Rebeca már alszik? – tettem fel a
kérdést amolyan tereljük a szót a mai napról kérdéssel.
- Hát mondhatjuk úgy is. Bement a
szobájába a telefonjával és a fülesével, tehát lefekvéshez készül. De te vajon
miért nem tudsz aludni? - nézett nagy
szemekkel rám, és várta, hogy mondjam el az igazat, és semmi mellé beszélés nem
akar hallani. Az ilyen nézését sose szerettem, mert tudja, hogy mikor hazudok,
és mikor nem. Sok év alatt, már ki tapasztalta, és most ezt fel is használja
ellenem. Ez nem ér. A nagy hallgatás után elege lett a várakozásból, és elvette
tőlem a laptopomon, amin elkezdett kutakodni.
- Mit akarsz? Nézünk filmet? - próbáltam úgy tenni, mintha az előző kérdés
rég meg lett volna válaszolva és mehetünk tovább a következő kérdésre, aminek ő
viszont nem örült.
- Bezzeg, most meg tudsz
szólalni. – nézet rám morcosan.
- Nyugi, csak keresek nekem
valamit. – folytatta, miközben már a laptopomon belemélyedt az egyik mappámba.
- Valószínű ő miatta nem tudsz
aludni! – fordította elém a laptopom, amin, a képernyőjén Adam Lambert „Képes”
mappája volt megnyitva.
- Ez nem igaz! – válaszoltam neki
miközben vettem el tőle és léptem ki a képek közül.
- Te jó ég! Milyen sok képed van
róla. És az előbb jól láttam, még külön giffes mappád is van?
- És akkor mi van? - tört ki belőlem, mire csak mosolygott és
megölelt.
- Most biztos ki vagy akadva
azon, amit ma tettél, de hidd el, ebből nem lesz gond. – a mosolyból hirtelen
átváltott a komolyra.
- Nem vagyok kiakadva, inkább,
még most sem fogom fel. – tört ki belőlem
- Ezt nem hiszem el! – vágta rá,
és közbe forgatta a szemeit.
. Pedig most hidd el. És tudod mi
a legdurvább. Hogy most is azt tenném. Mert úgy érzem, hogy semmi rosszat nem
tettem, de közben mégis. – a válaszom után érzetem, hogy most hisz nekem, mert
az ilyeneket én komolyan gondolom, és ez nagyon is látszik rajtam.
- Tudod mit, felejtsük el ezt a
témát legalább reggelig. Mit szólnál, ha ma itt aludnék melletted? – tette fel
azt a kérdést, amit általában csak akkor tett fel, amikor vihar volt, vagy ha
csak ketten voltunk itthon.
- Öhm okés, miért ne. Nézünk,
valamit mielőtt lefekszünk okés? Mondjuk, nézzük a Lopott idő című filmet,
amúgy is múltkor meg akartuk nézni.
- Rendben. – válaszolta, amire én
már kapcsoltam is a filmet. A film vége után kapcsoltam is ki a gépet és
feküdtünk le, mert pár óra múlva kellhettünk is. Érdekes reggelünk lesz.
Pár óra múlva
Reggel nyolckor egy hangos zajra
keltem fel. Nem is zaj volt, hanem Candi telefonja. Ébresztőt állított be, hogy
hamar fel tudjunk kelni.
- Ébresztő! – próbált
ébresztgetni, aminek egy ideig nem volt nagy haszna. – Gyere, ébredj, mert nem
soká beállít a vendégünk. – próbált tovább keltegetni, és ezzel a mondattal meg
is történt. Felugrottam az ágyban, és hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.
- Most komolyan tegnap itt volt
Adam??? – kérdeztem és közbe ránéztem az órára. – Azt álmodtam, hogy buliztunk
és Adam volt az ajtónkba, mert a szomszédba költözött, és mondta, hogy hangos a
zene és kapcsoljuk ki. Én meg azért se és rá basztam az ajtót. Hú, milyen rossz
álmom volt.
Hát akkor ki kell, hogy
ábrándítsalak, mert ez nem állom volt, hanem ez megtörtént, és bármelyik
pillanatban át is jöhet, hogy köszöntsön minket. – a tudat, hogy az álom mégsem
az, most nagyon nagyot ütött. Hirtelen gyomrom görcsbe rándult és azt se
tudtam, hogy mit csináljak.
- Ááá, mikor jön mááár??? –
hallom, hogy a fürdőben Rebi lelkesedik a tudattól, ami most engem lelkileg
kikészít. Tényleg nem álom?
- Majd, jön, amikor akar. –
válaszolta neki Candi és közbe intett nekem, hogy lassan én is neki kezdhetnék
az öltözködésnek. – öltözz fel, vagy te
is köntösbe akarod várni, mint ahogy ő jött át hozzánk este? - a kérdésre Rebeca válaszolt a fürdőből.
- Úhh, az meg korra lenne.
Szerinted leesne neki, hogy mi észrevettük?
Amúgy megköszöni, vajon, hogy nem írtuk ki twitterre? – áll meg a szobám
ajtajába a fogkefével a kezébe és várta, hogy válaszoljunk az értelmetlen
kérdésére.
- Elsőnek is, nem, nem fogok
köntösben üdvözölni őt. Kettő, nem is lenne jó ha ki írtuk volna ugyan is, ha
szomszédunk akkor így üdvözölni nem kéne, még ha igaz is. – válaszoltam neki,
miközben tereltem ki őket a szobámból.
- Szóval jó lett volna? – tette
fel Rebi a választ, amire csak becsuktam az ajtót válasz nélkül.
Felöltözés után mindig összébb
pakolok a szobámba reggel, nem tudom, hogy mit csinálok éjjel, de mindig
rendetlenséget érzek reggel, még ha patyolat tiszta is a szoba. Olyankor
bekapcsolom a zenét a szobámba és úgy takarítok. Körülbelül 15 perc után
rálesek a telefonomra, ami világít, és látom Candida hív. Pont Adam egyik száma
megy, így azért se kapcsolom ki, mert biztosan azt akarja. Ahogy megyek ki az
ajtómon és érek az első lépcsőhöz hallom, hogy újra fel akar hívni és már
csörög is a telefonom a kezembe és természetesen a Trespassing szólal meg
rohanok lefele, hogy nyugi minden rendben itt vagyok.
- Nyugi van, csajok jövök, mi a
baj? – jövök le flegmán, a lépcsőn, mikor meglátom, hogy tárva nyitott
ajtónkban ott állnak és rám várnak.
- Gyere, nézd ki jött át hozzánk!
– a kedves és aranyos Candi, most is próbál úgy tenni, mintha nem tettem volna
semmi hülyeséget.
- Öhm szia, Adam! Gyere beljebb!
– próbálkozásom elég gyatrára sikerül, hisz odafent üvölt Adam és még a kezembe
is ő szólal meg, ami nem egy nagyon jó üdvözlés az én részemről főleg a tegnapi incidens után. Most mit
tegyek???
- Szívesen bejövök, válaszolta. A
többiek bekísérték, én meg rohantam fel, hogy kapcsoljam ki a zenét és jó
messzire eldobjam a telefonomat. Én, ahogy most feljöttem ide, úgy is maradok itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése