2. Fejezett
Üdv, én vagyok az új szomszéd
Az összes elkészülődéssel és
átöltözéssel körülbelül délután 5 fele végeztek is, aminek nagyon örültek. Még
sose voltak ilyen hamar kész egy partyra. Lehet, hogy megvannak az okaik, de
most nagyon úgy érezték, hogy addig, míg nem tudnak mit rendelni addig csak a
beszélgetéssel elütik az időt. Kitárgyalták, hogy milyen könnyűek voltak a vizsgák
és, hogy most kivételesen Vicky ért haza leghamarabb, aminek ő nem nagyon
örült, hogy megint ezzel piszkálják. Párna csatával le is vezette a kis dühét,
ami a végére viccessé alakult.
Elsőnek Vicky hagyta abba a
játékot, pont, aki el kezdte, hogy most már jó lenne valamit rendelni, és mikor
indult a telefonjához, épp kinézett az ablakon, és meglátta, hogy egy
költöztető áll kint a szomszéd háznál.
- Hát ez meg mit keres itt. –
lepődött meg, mert nem tudták, hogy a szomszéd lakás eladó lenne.
- Mi az? – kérdeztek rá
döbbenten.
- Egy költöztető cég van itt,
szerintem pont az aki a mi cuccainkat is hozta. – a válaszra nem érkezett semmi
újabb kérdés, egyből ők is oda rohantak az ablakhoz és egymás mellé beálltak,
mint a gyerekek mikor nézik a kinti verekedést. Egy kicsit se volt feltűnő, de
szerencséjükre, aki költözik be a lakásba az nem volt kint a költöztetők, meg
különösen a dolgukat végezték, és nem figyeltek oda.
- Vajon ki fog ma ideköltözni?-
Tette fel a kérdést Rebeca.
- Nem tudom, de jó lenne most már
rendelni, vágott közbe Vicky és ment a telefonhoz. Be se kellett pötyögni a
számot csak a névjegyzékbe megkereste a számot, amit úgy mentett el „my
favorite servers” amin már a lányok jó párszor ki is gúnyolták a futár előtt,
de ő mindig is tudta, hogy kell olyankor viselkedni.
- Hallo, Vicky vagyok, szeretnék
rendelni a szokásosat, igen és most kivételesen, italt is szeretnék rendelni…
igen ma vizsgáztunk... igen mind a hárman… nagyon jó lett. Tehát a rendelés két pezsgő… hát nem is
tudom, legyen fehér… két üveg vodka, igen, amit ott szoktam inni… kísérőnek
legyen narancs… igen mi is lenne hozzá. És szeretnék kérni még 2 üveg tequilát…
nem-nem kell, citrom van itthon hozzá. Igen szerintem ez elég lesz. Ne tessék,
aggódni óvatosak leszünk… igen annak nagyon örülnénk… áh, nem szeretnék tőle
semmi, csak jó, hogy ő hozza ki a kaját. Hát mert ő épségben hozza ki. Értem és
akkor mikorra várhatom az érkezését? Másfél óra, nagyon jó tökéletes, köszönöm,
viszlát. És köszönjük… igen át adom nekik. – Na, ezt is megoldottam, és az a
helyes srác fogja kihozni, aki múltkor is.
- Na, de Vicky már megint ezt
kell csinálnod vele. – vágtak vissza Vickynek, amit ugyan ő nem értett.
De, miért nem tetszik nektek a
srác? Vagy mi a baj? –ne értette, hogy miért kapta ez a nagy lehordást, mikor
mindig ő szokta kihozni a kaját.
- Azért, mert nem veszed észre,
hogy fülig szerelmes beléd. Ezért szoktunk szekálni vele, de te nem is veszed
észre, és még azt se, hogy közeledne feléd, te meg akkor baszod rá az ajtót,
szó szerint. – A választ együtt mondták felváltva, hogy Vickynek még jobban
üssön.
- Ohh. – nyögte ki nagy nehezen a
választ. – Nem gondoltam, hogy ennyire szerethető vagyok. Nem tehetek, róla nem
jön úgy be, max csak egy jó barát lehetne, de ezek után nem biztos. – folytatta
a választ.
- Na, jó addig találjunk ki
valamit. – terelte a szót Candida. Kapcsoljuk be a zenét és kezdjük el a bulit.
Táncoljunk.
Az első szám, amit bekapcsoltak
az Pitbulltól a „Don’t stop the party” volt. Hisz ma nem állhat meg a
buli. Feltekerték a hangerőt és
elkezdtek énekelni a számot közbe ritmusosra ugrálni. Egymás után jöttek a
számok miközben szó szerint kitáncolták a lelküket. Ahogy ígérték a kaját meg
is érkezett másfél órán belül a helyes sráccal, és mivel Vicky kérte a cuki
fiút és még ő is rendelt azért neki kellett nyitni ajtót plusz fizetni is,
aminek nem nagyon örült.
- Szia. Itt a rendelés. – a
beszélgetés a srác kezdte, ami szokatlan volt a csajoknak. Máskor lehajtott
fejjel áll az ajtónál és úgy adja át a kaját, és nem mer felnézni, nehogy
valami rosszat lásson. Most más volt.
Kihúzta magát, amitől majdnem egy fejjel magasabb volt, mint Vicky, és
akkor figyelt fel rá, hogy valójában, nem is néz ki rosszul, szép rövid barna
haja van, amit most felzselézett és szép kék szemeit is most fedezte fel.
- Szia. Ohh köszönöm. Mennyi
lesz? Amúgy nagyon szép szemeid vannak. - válaszolta.
- Köszönöm. A te szemeid is
nagyon szépek. Mint az égen a csillag. – Vicky arcán a döbbenet volt, akkor
esett le neki, hogy a srác tényleg bele szeretett és ő ezt nem vette észre. Nem
szereti, ha átverik, de ős sem szeret másokat átverni.
Lehet, hogy most rossz ötlet volt
megdicsérni. – gondolta magában miközben azon töprengett, hogy vajon hogyan
mondja meg neki, hogy ő ugyan nem érez iránta semmit.
- Figyelj, hozom a pénzt és
mindjárt mondok valamit. – gyorsan elvette tőle a kaját és az italokat oda adta
a csajoknak, hogy kezdjenek el tálalni és pakolgatni, míg ő rendezi a számlát
mindkét részről, amire nem ellenkeztek tették a dolgukat, hisz tudják, amit
komolyan gondol, az úgy is lesz.
- Menyi is lesz? – kérdezte újra
a lány.
- 200 dollár lesz. (durván 48
ezer forint)- válaszolta, mire Vicky hezitálva, de a kezébe adta a pénzt és
becsukta az ajtót maga után.
- Figyelj, nem tudom, hogy mit
érzel irántam, de rávilágítottak a csajok, hogy valami mégis van, és én ezt nem
vettem észre. Nem vagyok nagy szóbeszédes ilyenkor, szóval a lényegre török.
Ebből nem lehet semmi, ne haragudj, ha az érzéseiddel játszottam. – nehezen, de
érezte, hogy jobb lesz így és várta, hogy mi lesz a következő lépés.
- Okés rendben, szia. – és a srác
ült is be a kocsiba, amire ki jöttek a lányok, hisz a kíváncsiság hajtotta
őket.
- Minden rendben van? – kérdezte
elsőnek Candida. – Ilyen hamar meg is beszéltétek? Vagy mi történt?
- Meg mondtam neki, hogy nem
érdeklem és kész. Ez van.
- Nézzétek, már az új szomszéd be
is pakolt és eltűnt a költöztető cég. – vágott közbe Rebeca, hogy terelje a kínos
beszélgetésről a szót.
- Hát igen, minket is hamar
beköltöztetek ide, szó szerint. Majd holnap üdvözöljük őket, de most már ideje
lenne enni és tovább bulizni. – válaszolt Vicky és terelte be a lányokat.
A vacsorát hamar befejezték, hisz
aznap alig ettek, vagy az idegesség miatt, vagy azért, mert nem volt rá idő.
Hamar megették a három óriás pizzát, bár a Sushinak most nem nyúltak hozzá, így
berakták a hűtőbe, majd jó lesz másnap reggel. Egy kicsit leültek a kanapéra,
és elkezdték kibontani az italokat. Az első italhoz mindenki mondott egy
tósztot, amit elsőnek Rebeca kezdett és Vicky zárta.
- Nem gondoltam volna, hogy ez az
öt év így fog eltelni, és nagyon örülök, hogy megismertük egymást. Nagyon
köszönöm, hogy mindig mellettem álltatok, még akkor is, mikor a rossz napjaim
után kicsit ki keltem magamból. Köszönöm, hogy vagytok nekem. – emelte meg a
poharát Rebeca.
- Azt, hogy itt vagytok nekem
nagyon sokat jelent. Amit Rebi is mondott, az hogy itt vagyunk öt évvel
egymásnak az nagyon sokat jelent nekem. Remélem, ha megházasodunk is, akkor is
tartjuk a kapcsolatot. – tört ki Candidából a szó.
- Hát így a végére mit is
mondhatnék – kezdtet bele Vicky mosolyogva – Nagy öröm számomra, hogy ebbe a
nagyvárosban nem vagyok egyedül és számíthatok rátok. Mindig is együtt leszünk,
még ha nem egy házban, és erről gondoskodni fogunk! Imádlak titeket.
Koccintás után megölelték egy
mást, ami után úgy érezték itt az idő rá kapcsolni a zenére. Fentebb is vették
a hengerős és az italokat egymás után lehúzni.
Ismeretlen szomszéd
Életembe nem keltem ilyen korán,
mint most, egy rossz költözés miatt. – motyogja a fürdőben miközben már az
utolsó holmikat pakolja. Még egyet körül jár a ház körül, hogy tényleg mindent
elrakott, és nem hagy itt valami értékes dolgot az új lakónak.
- Tommy, te kész vagy? Mert én
már igen. - kérdezte lakótársát, akivel már lassan 3 éve együtt lakik, és a
miatt többször összehozták őket a címlapokon. Kinek az örömére, kinek nem.
- Igen kész vagyok. – válaszolta
miközben az utolsó dolgokat vitte a kezében a kocsihoz. Ahova költöznek, csak
két várossal van arrébb, de mégis korán kellett ma kelni, hisz egy nap alatt
szeretet volna átköltözni.
Az új lakáshoz hamar oda értek
már reggel 7-kor ott voltak. Egyből neki is láttak a költöztető cég, amíg ő
körülnézett az udvaron észrevette a szomszédokat. A környékről az hallotta,
hogy nagyon kedves a környék és csendes. Bár, most annyira nem volt, három csaj
csak úgy rohan a kocsijukhoz, mintha üldöznék őket. A másik szomszéd zenét
hallgatva megy az utcán és észre se vesz. Ennyit a kedvességről. Bár reggel
kinek van kedve ismerkedni.
- Adam gyere, segíts mit hova
rakjunk. – bökte oldalba a kis szöszi.
. Megyek, megyek. Gyorsan
pakoljunk ki, mert nem szeretnék holnap is ezzel foglalkozni.
- Akkor minek költöztünk megint
el?
- Mert már untam ott lakni, ne
feleselj, inkább kezdjünk neki a munkához. – válaszolt durcásan.
Egész nap pakolásztak ki be a
kocsiból miközben vizsgálta, hogy egyáltalán hova is költöztek.
- Ez ide kell tenni, az a széket
a szobába kell vinni. Igen mellé pakold, majd elintézem. A konyha, csak pakolja
le oda, majd én elintézem. – egész nap ment a meló, és ahogy szerette volna, ötre végeztek is. Ahogy elhajtott a kocsi észrevette, hogy akik reggel nagyon
sietősen hagyták el a házukat, mind haza ért.
- Végre ma be tudtuk fejezni a
költözést. Vajon észrevette valaki itt, hogy költözködtünk? – tette fel a
kérdést, amire tudta a választ, de mégis jól esett volna neki, ha az ellentétéjét mondanák neki. Most kivételesen.
- Hát nem tudom, talán a
mellettünk lévő szomszéd lányok. Mintha észrevették volna, nem tudom.
- Hmm, kizárt dolog, de majd
holnap meg tudjuk. Most inkább mennyünk aludni, vagy filmezünk?
- Szerintem, most én inkább
lefekszem, de ha te szeretnél, filmezhetsz. – vágta rá Tommy, és már ment
befele, mert kint már hűvös volt és elfáradt a költözésben.
Lehet, hogy én is csak leülök elé
és egyből elalszok előtte, mert hosszú volt ez a nap.
Fürdés után Tommy egyből ment be
a szobájába, míg Adam a konyhába neki áll kutatni, miközben, csak annyit hall
az emeletről – úgyse fogod megtalálni akármit is keresel, amire csak az volt a válasz, hogy lehet, de nem baj azért is kutatok még. Alig telik el 10 perc mikor
meghallja a nagy zajt oda át. Kiment az udvarra, és hallotta, hogy az a
bizonyos nagy zaj nem más, mint zene a szomszédban. Buliznak odaát. Pont
ilyenkor? Ez nem lehet. Miért pont akkor mikor ő költözik?
- Majd én megmutatom, hogy ki
vagyok. – Gondolta, és rohant be a köntösért, ami még a dobozból vett ki és
gyorsan átment a szomszédhoz és már dübögött is az ajtón. Nagy nehezen, de
kinyitották neki az ajtót.
- Üdv én vagyok az új szomszéd
Adam, Adam Lambert, és szeretném, ha lentebb vennétek a hangerőt, ma költöztem
ide, és nagyon fáradt vagyok! Megtennétek ezt nekem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése